Vers mindenkinek, avagy spontán hangolás HPIII-1107-re

Az előző 5 bejegyzés olyan írásokat tartalmazott, amik a legnagyobb teljességükben őszinte gondolatokat és érzelmeket fejeztek ki, de alapjában véve mégiscsak a szerkesztő kérése ihlette őket, ha tetszik, "megrendelésre" születtek. Most azonban egy olyan versek következnek, amikhez semmilyen felkérésre nem volt szükség, abszolút a spontanaitás és a múzsa lágy csókja szülte Krisi barátunk elméjében a sorokat...

Krisi - Irányítószám: 7696

7696 jelöld ki nekem az utat,
Szombaton feléd közelít majd az ötösfogat,
Teki,Bángyi ,Steve ,Krisi és a házigazda a Miki,
Kik az ötösfogat örökös tagjai,
Eljövünk hozzád újra és tartunk pompát,
Amire az FF már régóta várt.
7696 megadod nekünk mindazt,ami kell
Az érzések kavalkádja általad tölt el,
Jövünk, ne félj,nem hagyunk el soha,
7696 te, a pompa otthona.

Krisi - Csavargok...

Vándor lelkem nem hagy nyugodni,
Mindig csak menni,néha egy kicsit pihenni,
Keresem az utam, nem találom helyem.
De ha majd egyszer meglelem,
Valahol e bolygón, egy nyugodt szegleten,
Leülök egy fa alá és talán könyvet írok,
de addig csak csavargok,csavargok,csavargok...

Hobo - Csavargók tízparancsolata

A Fifty Fingers és Hidas V., avagy Bángyi HP-ról

És végül, de nem utolsósorban következzék Bángyi Papi költeménye, amire bár kellett várni egy kicsit, de megérte, az eredmény önmagáért beszél... Hiába, aki művész, az művész, bármibe fogjon is...

Hidas: egy hely, mit nem túl régóta ismerek, de visszatérni oda olykellemes nekem.
Hidas: egy hely, mely szívembe lopta magát, s időről-időre érzem, hogy otta helyem.
Békés, meleg fészek az ország alsó szegletén, Pécs felett.
Örülök, hogy eljuthattam oda, boldog vagyok, módfelett.
Bájos, érintetlen kis világ ez, távol a város zajától.
Más azt gondolná, elmaradott...De milyen képe van az ilyen embernekmagáról?
Meghitt kis zug, nyugalom-sziget a rohanó világban.
Minden meg van ott, amiből itt nálunk hiány van.
Csend, és csend... már-már sértő a városlakó fülnek.
Mint távoli világok messzi tájain barangolva, ahol a csend őrizői ülnek.
A tiszta levegővel tüdőm megtöltve a végtelen csendbe kiáltom:
"Boldog vagyok, mert itt van négy kedves barátom,"
El sem hiszem, hogy megérkeztem, hogy újra itt vagyok,
S barátaimmal egy napra mindent otthon hagyok.
Mindent, mi bánt, mi nyomaszt, vagy csak zavaró egy cseppet,
És nem csinálunk semmit... csak pihenünk egyet.
Ez az egy nap elég, hogy feltöltődjek újra,
hogy készen álljumk egy újabb, hosszú útra.
Mert hosszú az út, mi a következő állomásig vezet...
A következő állomásig... ami csakis egy újabb HIDAS lehet!

Máté Péter - Ez itt az én Hazám

A Fifty Fingers és Hidas IV., avagy Teki HP-ról

Na megpróbáltam én is összefoglalni az érzéseimet, gondolataimat Hidasról...

Hidas? A nyugalom földje. Az elefántcsonttorony helye. A megbékélés, az öröm, a pihenés, a békesség faluja. Egy hely, ahonnan energiát nyerünk. Lehet, hogy a föld középpontjából pont itt sugárzik ki valami, ami mágikus erővel hat erre az apró poliszra, de én inkább azt gondolom, mi egymásra vagyunk olyan hatással, ami Hidas adottságaival egyesülve alakul egy nehezen megfogalmazható élményanyaggá. S mert nehezen megfogalmazható, ez az írás is tele lesz csapongásokkal, látszólag összefüggéstelen gondolatok egymás mellé helyezésével, de Hidasról szerintem nem lehet másképpen írni. Vagyis pontosabban: én nem tudok. Mert ha őszintén leírom, amit érzek, mindenhova megtalálva a legkifejezőbb szavakat, akkor aki még nem volt ott, túlzónak, indokolatlanul pátoszosnak fogja tartani. De inkább mégis ezt az utat járom, mert ha meg visszafogottabb jelzőket használnék, őszintétlen lennék. Hidasról ennek az öt embernek, aki a Fifty Fingers becenevű ötmotoros gépezetbe tömörül, nem lehet elfogódottság nélkül beszélni. Az ember mindig keres valamit, egy helyet, egy gondolatot, egy közösséget, aminek segítségével ledobhatja magáról Babylon rabláncait. Legalább ideiglenesen. Mert örökké valószínűleg sosem sikerülhet, ahhoz túl erős Babylon. De a boldogság keresése talán nem is más, mint felhajtani azt, ami által legalább bizonyos ideig képesek lehetünk eltávolodni tőle. Ehhez persze kivételes képességek és kivételes szerencse együtt szükségeltetik. Mert ezen út első macskaköve az elménkben van elhelyezve, de ezt kevesen ismerik fel. Továbbindulni pedig csak akkor tudunk, ha ezt az első macskakövet megtaláltuk. Nekünk sikerült. És aztán szépen tovább is indultunk ezen az úton, együtt, egymást támogatva. És ennek az útnak az egyik igen fontos, kihagyhatatlan, megkerülhetetlen állomása Hidas. Kicsit talán egy alkotótáborhoz tudnám hasonlítani, amikor egy közösség tagjai elvonulnak egy helyre, hogy ott a világ zaját hátrahagyva létrehozzanak valamit. Csak mi itt nem szobrokat, festményeket vagy divatos kollázsokat alkotunk, hanem élményeket, emlékeket, olyan szellemi muníciót, amihez bátran nyúlhatunk akkor, ha valami miatt elgyengülni érezzük magunkat. Autentikus. Ezt a szót sokszor használom Hidasra, a vályogházra, a környezetre, mert az alapadottságokat remekül jellemzi. A tornác, falak mintázata, a kályha, a falterítők, a fényképek, a bútorok, a kert, mind-mind remek „díszlete” utazásunknak a nyugalom világába. De mind csak másodlagosak azon szeretet mögött, amit a házigazdák, Mama és a többiek irányából érzünk az első pillanattól fogva, ahogy átléptük a porta kapuját. Emiatt tudjuk magunkat olyan könnyen elengedni és otthon érezni magunkat, mintha csak a fél életünket Hidason töltöttük volna… De persze kellünk hozzá mi magunk is. Hogy minden alkalommal adjunk valamit egymásnak. Hogy mit? Adunk magunkból egy szeletet, lelkünk legmélyéből, jellemünk legbelsőbb bugyraiból. Vagyis abból, amiből csak nagyon kevés ember kaphat ajándékot. Nem kell nagy szavakat használnunk, pózolnunk, modoroskodnunk, egyszerűen ahogy ülünk és a Kutyák Királyát vizsgáztatjuk, vagy habzsoljuk a krémek krémjeit, ahogy a tornácon szívjuk a friss baranyai levegőt, szavak nélkül is tudjuk, hogy olyan szigeten vagyunk, ahol bár körülvesz minket a kizsákmányolás tengere, de a természet termő táptalajból rakta le a hordalékot… Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint az ebbe a földbe nem olyan rég elvetett boldogság magokból kikelt csírákra gondosan vigyázni, ápolni őket, mert az a virág, ami ebből fog kihajtani, nem hajt ki minden sziklán…

Ez a babyloni földektől távol terem csak meg…

FankaDeli - Köszönöm

A Fifty Fingers és Hidas III., avagy Krisi HP-ról

Következzen Krisi bámulatosan érzelemgazdag írása, ami nekünk, akik részei vagyunk ennek a fogalomnak, amit Fifty Fingers névre kereszteltünk, minden sorával, minden mondatával a lelkünkbe markol, amit olvasva borsódzik a hátam a feltóduló emlékek és érzelmek viharában, de ami másnak, ki még sosem volt velünk Hidason szintén igen plasztikusan adja át azt a csodát, amit mi magunk között Hidasi Pompának nevezünk...

A minap egy olyan ötlet, kérés érkezett az egyik barátomtól,hogy írjam le, mit jelent számomra Hidas.Így leírva a szó nem más, mint egy név a sok ezer magyar falunév közül, de van egy társaság akiknek ez már jóval több annál.
Én is tagja vagyok ennek a társaságnak és bárhova is szólít az élet, mindig is az akarok maradni.
Szóval mi is az a Hidas.Ez a szó már fogalom, egy jelenség ami magába sűríti mindazt, amit egy ezerarcú, tehetséges és jóravaló 5 ember képvisel.Ez az 5 ember elvonul egy baranyai faluba, ahol kilépnek a hétköznapi világból és egy teljesen más világban találják magukat.
Megérkeznek és átlépnek egy mágikus kapun, ami sok embernek csak egy egyszerű vasből készült kapu. Ez nem más, mint a nagymama portájának kapuja.A kapun túl már Hidas-transzban vannak, hétköznapi emberek által már meg nem értettek, menthetetlenek, pedig csak elkezdődött vmi , amit már mindannyiuk várt.
Egy utazás, mely során a teljesen más életet élő, teljesen különböző, de energetikailag mégis összetartozó egyéniségek kivágnak magukból egy szeletet, amit beleraknak a Hidas-fazékba, és begyújtják a kályhát a fazék alatt,amit a friss akácfa által táplált tűz ereje teljesen átforrósít.Ennek következtében az 5 szelet teljesen eggyé olvad.Gőze először átjárja a szobákat,beivódik minden egyes zugba ,majd kijut a kertbe, és aztán kiáramlik a faluba is.
Nincs már materiális világ, teljesen máshol vagyunk, egy burok vesz körül mindannyiunkat.Utazunk, néha megállunk, meghallgatjuk egymást pedig már beszélni sem kell. Kezünkkel átnyúlunk a burkon néha, és a materiális világban létező elemekből, mint pl szén, hidrogén,és oxigén-ből álló dolgokat veszünk magunkhoz.Ezek erősítik a burkot, mélyítik az utazást.
Aztán egyszer csak ébredünk.Tudjuk,h vége,tudjuk,h visszatértünk a hétköznapi ember valóságába, de elraktároztunk magunkban minden egyes percet, még ha abban a pillanatban nem is tudjuk felidézni.De biztosak vagyunk benne, érezzük, h újra átéltük, együtt, közösen.
És aztán várunk.Várjuk a következőt.
Ez számomra Hidas és minden arra érdemes, olyan lelkületű embernek, mint akik ezt az 5 főt alkotják, kívánom,h legyen egy saját Hidasa,mert az élményt leírni nem lehet, csak megtapasztalni.

The Doors - Break on Through

A Fifty Fingers és Hidas II., avagy Steve HP-ról

Másodikként Steve papi fenomenális Radnóti-átiratával jelentkezünk.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem feltöltődés, itt e baranyai domboktól ölelt
kis falu, messze ringó szép barátságok egyik kovácsa.
Belőle nőtt ki a Pompa, mint fatörzsből gyönge ága,
s remélem, tartalmas összejövetelek telnek még itt el.
Itt is itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy kis tacsi, nevét is, gazdáját is ismerem,
tudom, hogy ki ő, a fő szervező, a Kapitány,
s tudom, mit jelent neki egy-egy emlékezetes alkalom,
a házfalakról csorgó boldog izzadság, a reggeli nyugalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja hol lakott itt Balog Kapitány,
annak mit rejt e kis falu? romákat és füstös kocsmát,
de nékem örömöt, boldogságot, barátságot, szelíd portát,
az kocsmát lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a szervezőt is, ki a jó hangulatért remeg,
erdőt, füttyös páleszt, szőlőt és finom borokat,
a bor körül jó barátokat, kik egy jót mulatnak,
s mi fentről pusztító vasút, vagy ótvar kocsma,
az bakter ház, s előtte Bandi, ki épp a mamának üzen,
telefon a kezében, s körülötte jó barátok,
s a kocsmák udvarán Krisi, ki itt tölti a hobbiját,
s ott a konyha, benne Teki s az új dohányt ízlelgeti,
melynek íze hol méz, alma, vagy éppen áfonya,
az utca kövén menvén, a járda peremén,
hogy szép lányokat lássunk egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer mellyel az itteni érzés jól kimutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi ember,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek itt dolgozók, barátok, költők is bűntelen,
és kis lurkók, kikben megnő majd az értelem,
világít bennük, s őrzik a lángot szépen csendben,
s felrobbantják majdan az egész politikai elitet,
s folytott szavunkra friss, tiszta szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd barátainkra virrasztó éji felleg.

Hungarica - Ide születtem

A Fifty Fingers és Hidas I., avagy BM Kapitány HP-ról

A következő Pompa dátuma kijelöltetett. Nem volt egyszerű, sok körülmény alakította, de megvan. A sors úgy hozta, hogy az adott évnek pontosan ugyanarra a hétvégéjére esik (a 45.-re), mint az előző évi, az első és megismételhetetlen hidasi ünnep. Ennek apropóján úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy az FF minden tagja egy-egy poszt formájában összefoglalja, számára mit is jelent Hidas. Nem csak a falu maga, hanem az egész eseménynek a szellemisége, annak minden sajátságával és körülményével együtt. Az eddigi két összejövetelen éppen elég lelki muníciót, inspirációt gyűjtöttünk ahhoz, hogy akár egy könyv is megtelhetne az emlékek, benyomások, érzések lajstromozásával, még úgy is, hogy azok közül néhány talán már ököre a sötétség homályába veszett... :) Ezek tehát pusztán zanzái a bennünk élő mély elragadtatásnak, mely zanzák formátuma, "műfaja" mindenki számára teljesen szabadon választott volt, ezzel is a teljes önkifejezés lehetőségére törekedve...
Szerkesztés, korrektúra, egyetlen karakter változtatása nélkül adom közre a műveket, elsőként a házigazdáét...

Hát nem meglepő módon én Szegény Öreg BM Kapitány, mint kiugrott enyhén grafomán és enyhén exhibicionista ex bölcsész kezdeném a sort Teki Papa a Szerkesztő kérésére. Az volt ugye a kérés hogy foglaljuk össze véleményünket, érzéseinket Hidasról a blog kedvéért. Én tudnék egy kisebb eposzt írni és kedvem is lenne hozzá ui nekem az Otthonom Hidas, de most visszafogom magam... Nem tudom kinek mit jelent az otthon fogalma nekem asszem nem csak szimpla otthon Hidas, hanem sokkal sokkal több egyfajta "rókalyuk" vagy "fedezék" is fizikai és érzelmi értelemben. Én elég sok helyen laktam meg éltem is, azután hogy befejeztem az általános iskolát. Kezdtem Pécsen 14 - 18 éves koromig kollégiumban, folytattam Szegeden 18 - 23 éves korig: egyetem, albérletek és kollégium, aztán hazatértem és Hidason laktam 1999 - től 2004 - ig. Ugyan otthon laktam a szüleimnél de gyakorlatilag csak aludni jártam haza mert vagy dolgoztam Pécsen vagy ott lógtam a haverjaimmal meg a most már jó régóta ex barátnőmmel. Aztán 2004 - ben Esztergomban kezdtem dolgozni és laktam két albérletben meg két munkásszállón Esztergomban, jelenleg pedig Bp - n élek 2008 októbere óta... Szóval volt néhány szállásváltásom, de igazából sohasem tudtam a fizikai távolság ellenére elszakadni Hidastól, a családom vájogházaitól meg magától a családtól. Annak ellenére sem, hogy nem az a kifejezetten jó és problémamentes család az enyém, nevezzük inkább klánnak ez ui jobban fedi a tartalmat mint a "család". Vagyis nekem egyszerűen nem sikerült zárójelbe tennem Hidast, sőt a kötődés csak fokozódott mióta nem lakom ott... Ez a falu nekem az örök visszavonulási pont, az a hely ami körbevesz megvéd és megnyugtat és ráadásul még egy csomó energiát is képes adni. Az pedig, hogy a Fifty Fingers nevű társaság immár harmadszor eljön ide hozzánk a klánhoz vendégségbe egyszerűen leírhatatlan öröm. Ide kívánkozik egy mondat Csabitól, a hip-hopp őstehetségtől. Volt lent a mama vájogházában már két nagyszerű buli ahol együtt nyomta a Fifty Fingers és az öcsém társasága és a második zsúron hangzott el ez a mondat, arra kérdésre, hogy milyen érzés ott lenni együtt a komfort és modern fűtés néküli mégis utánozhatatlanul otthonos házikóban "... a világ összes tintahalának nincs annyi tintája amivel papírra tudnám vetni..." szóval ekkora öröm nekem Hidas.

Kerekes Band - Csángó Boogie

A Független Kultúrális Híradó jelenti - 5. rész

A továbbiakban újra a "Független Kulturális Híradó" írását idézzük:

"...ÁLMOMBAN SEM HITTEM VOLNA, HOGY ILYESMIRE KÉPES!"... A FÖLDÖNKÍVÜLI MÉSZÁROS HÉTKÖZNAPJAI

Lapunknak nem tiszte mélyenszántó politikai elemzéseket közölni a politikai elit nélkül maradt Magyarországról és nem tisztünk az sem, hogy társadalomtudományi szempontból közelítsünk a földönkívüli által generált alföldi eseményekhez, vagy a rejtélyes Velky Žušćino-i garázdasághoz. Az sem tisztünk, hogy a földönkívüli intelligencia (az egyszerűség kedvéért hívjuk őt továbbra is FKI–nek) hirtelentámadt, hatalmas népszerűségével foglalkozzunk. Beszélnek helyettünk az események, például az a monumentális tüntetés, amit az egykori parlament helyén szerveztek FKI hazai és külföldi szimpatizánsai. A legszelídebb transzparensekre is olyasmiket írtak, hogy: "GYERE VISSZA, NE HAGYD ABBA!", "TE VAGY A MI ROBIN HOODUNK", "NÉZZ BE HOZZÁNK IS!". Viszont nem volnánk igazi zsurnaliszták, ha nem mozgatnánk meg minden követ azért, hogy megmutassuk olvasóinknak, milyen jellem volt emberként a véreskezű mészáros. Hogyan élt közöttünk, milyen hatást tett környezetére, volt-e bármilyen előjele a készülő politikus irtásnak vagy a furcsa genetikai bravúroknak? Az önök számára már jól ismert, FKI-specialistaként elhíresült oknyomozó riporterünk FKI üzeneteinek nyomain elindulva titkos ügynököket meghazudtoló kalandok árán először FKI budapesti lakhelyét kereste meg, és feltette kérdéseit a bérlemény tulajdonosának. A szállásadó nem vállalta címét, nevét és arcát, nehogy FKI rajongói kegyhellyé avassák a környéket, összefirkálják a lépcsőházat és esetleges ereklyegyűjtési célzattal az egész lakást apró darabokra szedjék. Kérdéseinkre apró termetű, láthatóan sokat tapasztalt nyugdíjas özvegyasszony válaszol. A történeti hűség kedvéért és a nagy érdeklődésre való tekintettel az interjút vágatlanul közöljük:

- De k***va nehéz volt megtalálni magát, mama! Az albérlőjelöltek hogy a k***va istenbe jutnak el magához b***meg?! Na mindegy, vágjunk bele! Hogyan ismerte meg a véreskezű mészárost?
- Hát, tudja drága, én már régóta ebben a kerületben lakom. Több lakásom is van itt, de egyik sincs a nevemen… Tudja, a nyugdíj kicsi, az adó nagy, nem sajnálom én senkitől azt az adót drága, jól tudom én azt, hogy a parlamentben is meg kell élni valamiből, csak hát tudja hogy van az, hülye, aki befizeti. Márpedig nekem felnőtt unokáim vannak, akiket támogatnom kell, és nekem is meg kell élnem. Tudja, nehéz most a helyzet és az ember nyitott szemmel jár. Most, hogy dőlnek be a hitelek, most is szereztem pár lakást, de azok sincsenek a nevemen, csak már nem lakik benne a tulajdonos. Mert nekem ugye felnőtt unokáim vannak, akik sokat segítenek nekem. Még a régi tulajdonosok nevén vannak a lakások, mert még a banknak ők fizetnek, de az én pénzemből, és ha jön bérlőjelölt vagy vásárló, akkor már én tárgyalok vele… Tényleg, maga hol lakik?
- Koncentráljunk a véreskezű mészárosra…
- Hát igen, jelentkezett az egyik hirdetésemre egy talpig úriembernek látszó, középmagas férfi. Tudja drága, én a totális módszerek híve vagyok, mindenhol hirdetek, igaz hogy más néven, de frontálisan keresem az albérlőket: kocsmában, falragaszon, interneten, ingatlanközvetítőnél, szóval mindenhol. Felhívott, és találkoztunk itt, ebben a lakásban; megnézte és kivette.
- Milyen benyomást tett önre, amikor először találkoztak?
- Furcsálltam, hogy mindenáron albérleti szerződést akar kötni, amiben pontosan leírjuk a fizetési feltételeket, a határidőket, a vízórát meg a gázóraállást. Leltárt is akart csinálni a lakásban, hogy miket vesz át tőlem. Jól felszerelt lakás ez, van itt minden, láthatja drága: plazmatévé, házimozi rendszer, számítógépek, wifi, műholdas telefon, az unokáim nagyon odafigyeltek a részletekre még a régi albérlőknél. Gondoltam is, itt valami nem stimmel, valami revizor lesz ez, akit nem ismerek. Már azon gondolkodtam, hogy felhívom az egyik unokámat, aki mindig a közelben van, amikor tárgyalok. De végül nem kellett, mert ugye én mindig nagy árat mondok és hat havi kauciót kérek. Tudja hogy van az, jól tudom én, hogy mindenki alkudozni kezd, és akkor van min alkudozni, ha nagy árat mondok. De ez az ember egyből azt mondta, hogy elfogadja az árat, én meg nem hívtam az unokámat, hanem beleegyeztem, hogy nabumm, akkor szerződjünk. Végül is, az APEH-nél is vannak barátai az unokáimnak és gondoltam, nem baj, legyen, szerződjünk.
- Hogy viselkedett, amikor beszélgettek? Maga jó emberismerőnek látszik, ennyi élettapasztalattal a háta mögött, meg azokkal a kétajtós szekrény nagyságú tagbaszakadt állatokkal, akiket elhagytunk a lépcsőfordulóban - gondolom ők a felnőtt unokái... Ahogy engem néz az SZTK-keretes szemüvegén át, már attól kezdek félni, hogy kideríti melyik oldalon van a vesekövem, és gyorsan nekem is kiad itt egy lakást... Szóval nem talált semmi furcsát rajta, nem tűnt idegesnek, agresszívnek?
- Jaj drága, az egy aranyszívű ember volt, és olyan nyugodt volt mindig, mint egy főúr, tudja, még a kócsagtollas időszakból. Maga drága például sokkal idegesebbnek látszik... Na jó, csakhogy ne legyen annyira riadt, kikapcsolom a mobilomat, és így az unokáim is nyugodtabban toporognak az ajtó előtt, mert tudják, hogy maga is tudja... Szóval végig úriember volt, amíg tárgyaltunk, és amikor fizetni kellett, akkor is. Még akkor se szólt semmit, amikor az első havidíjért mindkét unokámat elküldtem. Tudja, ezt én így szoktam, mert így később sem lesz esetleg furcsa, ha találkoznak a bérlők a lakásban az unokáimmal. Még az unokáim is meglepődtek azon a gáláns stíluson, ahogy fogadta őket. Mert amikor a kisebbik unokám mondta, hogy jött a pénzért, akkor nem azt kérdezte az a drága ember, amit a többi szokott, hogy "mi a f***szt keres maga itt", meg hogy "tudja kivel szórakozzanak", meg hogy "azonnal kiköltözöm, csak ne bántsanak", hanem elkérte a kisebbik unokám személyijét! Ettől a kisebbik unokám annyira meglepődött, hogy az igazit adta oda, és abból kiderült, hogy ugyanaz a vezetéknevünk, mert én ugye elhunyt férjem nevét viselem. Így gond nélkül zsebből megkapták az unokáim a pénzt. Az a drága ember utána még fel is hívott, hogy örült a találkozásnak, mert legalább tudja, hogy mindketten biztonságban vagyunk, ő is meg én is, mert ilyen kiváló, keménykötésű és jó modorú unokáim vannak. Szóval nekem egy szavam nem lehetett rá.
- És a ház többi lakói? Mit mondtak róla ők? Nem panaszkodtak, vagy ilyesmi?
- Jaj, dehogy panaszkodtak, pedig elhiheti, ez nem egy egyszerű tömb. A többi sem egyszerű, de ezek a belső kerületek a fővárosban, meg ezek a régi építésű tömbök itten, ezek különösen érdekesek. Vannak ezek a régi öregek, akik még szinte az első tulajdonosok rokonai, meg vannak az albérlők. Egyik bagázs se egyszerű, az egyik állandóan nyafog mindenért, és leveleket írogat az önkormányzatnak, és állandóan itthon van, még az unokáimra se hallgat, mivel már öreg és nincs mit vesztenie. Már néha az az érzésem, hogy unalomból cirkuszolnak. Az albérlők meg olyanok, mint a szellemek. Itt van például az a nő itt alattunk, aki amikor ajtót nyit, sose lehet látni se az arcát, se a ruháját, mert mindig beáll a kinyíló ajtó mögé, és úgy csukja be a belépő mögött, hogy a folyosóról senki se lássa. A nagyobbik unokám mesélte ezt, mert ő egyszer jelentkezett egy hirdetésre, és mit ad Isten pont ehhez a nőhöz kellett jönnie a személyes megbeszélésre…
- Maradjunk a mészárosnál…
- Hát igen, szóval nem egyszerű esetek a lakók. Annak a nőnek mindig rengeteg vendége van a sok hirdetés miatt, főleg férfiak, és mindig itt tartják a megbeszéléseket, de ez a drága ember mindig udvarias volt bárkivel találkozott a lépcsőházban.
- A gyermekes családokkal is megtalálta a hangot?
- Persze, hogy megtalálta, senki nem tudta őt felidegesíteni. Olyan érzése volt mindenkinek, hogy kötélből vannak az idegei. Nagyon higgadt volt, bármilyen gyerekcsínnyel találkozott is. Van például az a család, aki tőlünk balra lakik. Nagyon népes, de jómódú család, mezőgazdasággal is foglalkoznak az unokáim APEH-s barátai szerint, de énszerintem valójában kereskednek, javarészt értékes régi holmikkal meg ékszerekkel, és modern sportkocsikkal. Ezeket mind a barátaik hozzák nekik ajándékba. A gyerekeket is érdekesen tanítják járni meg beszélni. Alighogy járni tud a gyerek, a nyakába akasztanak egy kisebb bikaláncot ezüstből, az oldalára meg egy teljesen élethű játék pisztolyt. Biztos csak azért, hogy az egyensúlyérzékét fejlesszék a gyereknek, mert az a játék pisztoly olyan élethű és olyan nehéz, hogy szinte húznia kell maga után szegénykének. Az első kerek mondata meg szinte mindegyik picinek az volt, hogy "Hkhkáde kussoljá’ má’, vázzeg! Dick!" De az én drága albérlőm még ezeket a gyerekeket is szerette! Amikor például a hatéves szomszédfiú, a Józsika jött föl a lépcsőházban, az a drága ember meg ment lefelé, és a Józsika rátartotta az élethű játék pisztolyát két marokkal fogva a pisztoly agyát, és elkiáltotta magát, hogy "Hkhkáde ne nézzé’ má’ a szemeddel vázze’, me’ lenyomom a torkodon ezt a stukkert! Dick!", akkor villámgyorsan letérdelt a kisfiú mellé, hogy ne csak belenézhessen a pisztoly csövébe, hanem profilból is tanulmányozhassa a mozdulatsor végkifejletét, és megdicsérte a gyermeket, hogy milyen ügyesen tart célra. És azt mondta, hogy nagyszerű harciűrhajós lehetett volna belőle, ha nem ezen a bolygón születik. Amikor pedig összefutott a gyermek szüleivel, javasolta, hogy vigyék el majd öttusázni a Józsikát, mert ebben a sportágban nagyon fontos a célra tartás, és nagy hagyományai vannak a magyar olimpiai mozgalomban. Én mondom magának drága, aranyszíve volt annak az embernek… Aranyszíve…
- Hát, pedig nagyon úgy tűnik, hogy ő áll a parlament lerombolása mögött. és nem is ember volt, hanem földönkívüli, csak felhúzta magát valamin, és kiirtotta a komplett országgyűlést, és még a civileket sem kímélte. Nem néz maga tévét, mama, nem olvas újságot?
- Mit nem mond maga drága! Hogy ő vérengző gyilkos, és hogy földönkívüli? Az drága, kacsa, a zsidók találták ki, meg az EU. Szerintem a parlamentet is a zsidók égették le, és az amerikaiak adták hozzá a napalmot, mert kellett valakinek a telek! Ja, hogy búcsúlevelet írt, és nincs az országnak adóssága…??? Álmomban sem hittem volna, hogy ilyesmire képes…!!!

A szerző: BM Kapitány

A Független Kultúrális Híradó jelenti - 4. rész

ÖNBÍRÁSKODÓ KISHIVATALNOKOK GARÁZDÁLKODTAK... A MÉSZÁROS UTÓÉLETE III.

A magyar politikai elit legjavát kiirtó titokzatos földönkívüli intelligencia tevékenysége úgy látszik, nem ért véget a különböző genetikai csodákkal, hanem valamiféle önállósodási hajlamot idézett elő eddig javarészt észrevétlen társadalmi csoportokban, mint például a munkájukat halkan és csendben végző társadalombiztosítási ügyintézőkben. Nem tudjuk ugyanis mással magyarázni az elmúlt hét keddjén történt garázdaságot, amit magyarországi Tb. ügyintézők követtek el a szomszédos Szlovákia egyik településén, Velky Žušćino-ban. Oknyomozó riporterünk - aki eddigi FKI-vel kapcsolatos írásai nyomán esélyes a Pulitzer-díjra - természetesen felgöngyölte a szálakat, és az objektív képalkotás kedvéért ismét megismerteti olvasóinkkal a történtek részleteit és tágabb kontextusát.
A fenti település közel van a párkányi hídhoz, és lakói nagyrészt magyarok. Közülük sokan vállaltak munkát az esztergomi és a komáromi ipari régió gyáraiban. Ennek és az EU irányelveknek köszönhetően ezek a magyarul beszélő szlovák állampolgárok jogosultak táppénzre Magyarországról, amit a magyarországi munkaviszony és az ebből következő társadalombiztosítási járulékfizetés alapoz meg. A táppénzes igazolást a szlovákiai orvos állítja ki, a táppénzt pedig természetesen a magyar társadalombiztosítás fizeti. A tágabb kontextus és a kistérségben kialakult táppénzre épülő létforma alapeleme az, hogy a táppénzes igazolásokat olyan helyi orvos állítja ki Velky Žušćinoban és egyéb településeken is, aki nem áll szerződésben a magyar Tb.-vel, és nem is ellenőrizheti a magyarországi főorvos. Vagyis a probléma gyökere - nevezetesen az álbetegség és a korrupt orvos - a magyar Tb. területi hatáskörén teljesen túl van, fizetni mégis a magyar Tb. kassza fizet. Ezt eredményezte az EU. Biztos más országok között az effajta szimbiózis jól és becsületesen működik, dehát ez Közép-Európa, és itt a pénz beszél. Vagyis Velky Žušćino trógerei elkezdtek a kamuból létesített munkaviszonyokra és a táppénzre alapozva egzisztálni a falusi doktorka (a helyi szlovákiai magyar nyelvjárásban a körzeti kezelő orvos a "doktorka") aktív közreműködésével. Ez a kistérségi "biznisz" csak a hülyéknek nem tűnt fel, márpedig a kishivatalnokok lehet, hogy csendesek, de agyuk - bármilyen furcsa - még van. Az aktívabbaknak még kedvük is volt, hogy a szlovákiai magyar trógerek, meg a helyi doktorkák által végrehajtott, magyar pénisszel történő csalánverésre levelekben felhívják a felettes szervek figyelmét. A felettes szervek persze széttárták a kezüket, és az alkotmányra, meg az EU irányelvekre hivatkoztak.
Azonban FKI kiengedte a szellemet a palackból, a társadalombiztosítási ügyintézők pedig kézbe vették a kistérségi probléma kezelését. Az 1953-as születésűt, Led Zeppelin-rajongó Tb. ügyintéző hölgy - ügyfeleinek és főnökeinek csak Julika - vezetésével rohamcsapatot alakítottak. Sötét tónusú GMC, Saab és BMW dzsipeket raboltak, és kifosztották pár vidéki múzeum hadtörténeti raktárát. Aztán múlt hét kedden a szürke hajnali ködben elindult kb. 20 dzsip át a párkányi hídon Velky Žušćino felé.
A dzsipek teletömve betépett és bepálinkázott Tb. ügyintézőkkel, nőkkel és férfiakkal vegyesen, a hangszórókból üvölt a 60-as évek rockzenéje. A Tb. rohamcsapat tagjai I. világháborús francia rohamsisakba, valamint khaki egyenruhába öltöztek, az egyenruha rövidnadrágban és házipapucsban végződik. A papucs valamilyen plüssállatka, pl. rózsaszín malac is lehet akár. Az egyenruhához kötelező a szemüveg - férfiaknak kerek SZTK-keretes, a nőknek lehet igény szerint Dolly Roll-típusú, fekete-fehér keretes napszemüveg is. A rohamcsapat legfőbb fegyverzetét I. világháborús rozsdás kardok, nikotintapaszok és beöntésre szolgáló gyógyászati segédeszközök alkotják. A különítményben a férfiak kicsit ösztövérek és hajlott a hátuk a sok monitor előtti görnyedéstől, a nők pedig picit elhízottak, zsíros, ondolált frizurájuk van és vastag lábaik. A dzsipekben keveredik a pálinkaszag a ganjafüsttel, és fülledt erotikus hangulat uralkodik. Amikor már totálisan szintre hozták magukat, megérkeznek Velky Žušćino-ba. Ekkor a dzsipek hangtechnikájából bömböltetni kezdik a Led Zeppelin II album kezdő dalát, a Whole lotta love-t: "...you need coolin’, baby i'm not foolin’..." - tá tá tá táááááá
A vezérdzsip kideríti, hogy hol van a doktorka rendelője. A lakosság megrettenve figyel a házak ablakaiból, nem tudják a felvonulás okát. A bátrabbak kiállnak a kerítésekhez, s a legbátrabb cigánygyerekek roncs biciklijeikkel követik a gyökkettőben a rendelő felé poroszkáló karavánt. Aztán a rendelő közelébe érve a gitárszóló alatt a vezérdzsip belerohan a rendelő ajtajába, hisztérikus röhögés a dzsipekben, a többiek körbe állják az egész rendelőt.
A doktorka és a betegei megpróbálják leporolni magukról a romhalmazt és a port, igyekeznek kimenekülni a romok közül... De ekkor beindulnak a rohamcsapatok, és a rozsdás kardlapokkal ütni kezdenek mindenkit. Egyszóval szarrá verik Velky Žušćino betegeit, akik beszólnak valamit, vagy nem viselik hangtalanul a kardlapozást, azoknak villámgyorsan beöntést adnak, és nikotintapaszt tesznek a szájukra, hogy egyszer életükben kussoljanak már végre, és még kicsit meg is rugdalják őket.
A rohamcsapat vezére, Julika pedig rozsdás kardját a doktorka torkának szegezve felteszi a kérdést:

„Hány fél disznó visít a fagyasztóban mostanság doktorka???!!!”

- és közben csutkán bömböl a Whole lotta love...

Az események olyan gyorsan zajlottak le, és a határokon átnyúló szervezett garázdaság vezetője, Julika oly gyorsan vált köddé, hogy jobb híján földönkívüli ismerősünk beavatkozására gyanakszunk.
Oknyomozó riporterünk megtalálta és mikrofonvégre kapta a vezérdzsipet vezető átlagos külsejű Tb. ügyintéző urat, innen a sok részlet az akcióról. Az úr annyira beszívott és annyira jólesett neki a testmozgás, hogy úgy döntött, szakít eddigi hivatásával, és illegalitásba vonul. Távlati tervei között szerepel, hogy politikai menedékjogot kér Olaszországban, ahol szeretne csatlakozni a Lazio-drukkerek keménymagjához. Mitagadás, kiváló referenciákkal rendelkezik... Terveihez sok sikert kívánunk!

A szerző: BM Kapitány

A Független Kultúrális Híradó jelenti - 3. rész

"ÖNTÖRVÉNYŰ TELEPÜLÉS AZ ALFÖLDÖN... A MÉSZÁROS UTÓÉLETE II."

A földönkívüli intelligencia (FKI) tevékenységéről annyira objektíven és színesen tudósítottuk olvasóinkat eddig, hogy a földönkívüli kitüntette bizalmával lapunkat. Úgy döntött, hogy a jövőben rajtunk keresztül tartja a kapcsolatot országunkkal és bolygónkkal. Ugyanis, rajongói hatalmas örömére nem ment haza, hanem valahol a Jupiter környékén tartózkodik és figyel minket. Néha pedig magyarázó jellegű üzeneteket küld nekünk. Ezen üzenetek segítségével és oknyomozó riporterünk áldozatos munkájának köszönhetően hitelesen tájékoztathatjuk önöket és értelmezhetjük a hazánkban egyre inkább elszaporodó megmagyarázhatatlan eseményeket. A közelmúlt néhány kalandfilmbe illő történésének megértéséhez feltétlenül szükséges az előzmények összefoglalása.
A parlament lerombolása előtt kb. fél évvel egy alföldi településen két rejtélyes idegen tűnt fel. Oknyomozó riporterünk természetesen felkereste a helyszínt, és kifaggatta a szemtanúkat. Az egyik idegen egy nyurga, nőies alkatú, zilált arcú és állandóan lelkesedő fiatalember volt. Rövid idő alatt kiderült róla, hogy imádja a színházat és tökéletesen ismeri Petőfi életművét. A másik egy közepes termetű öregember volt. Olyan kaliberű katonás kisugárzás áradt belőle, hogy amikor a település kocsmájában inzultálni kezdték őket, a kocsma közönsége az öregember pattogós vezényszavait követve balhé helyett vigyázzmenetben masírozni kezdett a kocsma körül, szereztek valahonnan egy trikolórt, és szabadcsapatot alakítottak.
Ezután népgyűlést kezdeményeztek, a falu lakosai az öreget "árnyékpolgármesternek" választották, és elkezdtek igencsak furcsán viselkedni. A katonás öreg vezetésével először felmérték, hogy a kb. 500 fős településen hányan tüzelnek fával és mennyi tűzifára van szükségük egy szezonban. Ezután a településen élő nyugdíjas erdőkerülő segítségével számításokat végeztek, hogy ennek kitermeléséhez kb. mekkora erdőterület kell, figyelembe véve az igénytelen és tőről újra sarjadó akácfa tulajdonságait. Banki kölcsönöket vettek fel, kapcsolatba léptek néhány településről elszármazott értelmiségivel, pályázatokat írtak, némi pénzt még nyertek is, és önkormányzati tulajdonba megvásárolták a környék csenevész erdőit, meg parlagon heverő földjeit. Akácfát telepítettek, erdőőrséget szerveztek, kukoricát vetettek tavasszal, meg krumplit, és felásatták mindenkivel a helyenként igencsak gazos konyhakerteket. Az addig munkanélküli falusiak együtt jártak kapálni, és teljesen odaadóan őrizték a saját erdeiket. Az izgága fiatalember, meg a katonás öreg és az értelmesebb helyiek sorra vették a környező tanyákat, rábeszélték a magányos tanyasiakat, hogy hirdessék turisták részére a tanyákat kulcsosháznak. A munkanélküli kőművesek kipofozták a tanyákat, és jöttek szép számban igazi pihenésre, valódi csendre vágyó turisták. A katonás öreg járta a falut meg a határt, és irányította a műveleteket. Az izgága fiatalember együttműködve az egyik nyugdíjas tanárnővel színjátszó kört alakított az iskolában, a fogékonyabb gyerekeket pedig "rímfaragásra" is tanítgatta. Mindenki elfoglalt lett hitelen. Az addig éjjel nappal tömött kocsma a megcsappant fizetőképes kereslet miatt csak du. 17.00-kor nyitott ki. Estére gyakorlatilag minden falusi fáradt volt, ritkultak a családi veszekedések, és gyakorlatilag nem maradt részeges ember a faluban. Valami egyszerű munkát a katonás öregúr mindenkinek talált. Aki végképp ellenállt a munkának, az vagy magától elköltözött, mert beszüntették a munkaképes emberek ingyen segélyezését, vagy a többi falusi elüldözte.
A már-már állóvízszerű nyugalomba azonban a parlament kiirtásával egyidőben belevágott a szerelem villáma. A faluban kb. 1/3–2/3 arányban és teljes békességben éltek cigányok és magyarok. A színjátszó körben az egyik magyar gyereknek megtetszett az egyik 21 éves gyönyörű cigánylány. A 23 év körüli fiú apja gazdag volt, a srác BMW-vel mozgott, imádta a Tankcsapdát, egyetemre járt, izmos volt a mellkasa, rövid barna haja volt és kék szeme, s mindezek ellenére nem volt nagyképű sem. A falusi nők rajongtak érte. A cigánylány viszont az elektronikus alapokra épülő fúziós zenét szerette, kifejezetten utálta a Tankcsapdát, és a rasta-hajú, agáralkatú reggae-zenészek voltak az esetei. A srác mindenáron csapni akarta a szelet a lánynak, és nem lehetett levakarni sem. Mivel a lány a női nem gyönyörű és intelligens esszenciája volt, makacs is volt, mint egy öszvér, és véletlenül sem fogadta az udvarlást. Ez a reménytelen szerelem odáig fajult, hogy egyik este a színjátszó köri próba után a gőgösen hazafelé vonuló lányt a szerelmes fiatalember gyökkettőben hazáig kísérte BMW–jével, és folyamat ajánlatokkal bombázta. Ígért neki wellness hétvégét és ékszereket, ruhákat, koncertjegyeket, mindent, de a lány nemhogy beszállt volna, még csak feléje sem fordult. Egész a kapuig tartott a díszkíséret, ahol a lány bátyjai, megelégelve az eszement rajongást, 8 napon belül gyógyulóan kicsit megverték a fiatalembert. És innentől kezdve a falu elindult a világhírnév és a médiakarrier felé.
A lány természetesen összeveszett a családjával, különösen a bátyjaival, hogy azok milyen suttyók, hogy így beleavatkoznak az életébe, és dühében még aznap este a szomszédos megyeszékhelyre költözött. A srác hazament, mutogatta az apjának a fejét és testét borító enyhe zúzódásokat, az pedig felhívta a figyelmét arra a régi bölcsességre, hogy nem érdemes olyan szekér után futni, ami nem vesz fel. A fiatal egyetemista eszét azonban elvette a szerelem. Dühében meg bánatában levelet írt a Legeslegjobbpárt megyei elöljárójának, hogy őt szerelmi légyottja alkalmával etnikai alapon bántalmazták az utcán randalírozó cigány hordák, és hogy falujában az utóbbi időben brutális erőszak uralkodik a cigányok miatt.
A megyeszékhelyre költözött gyönyörű cigánylányra szinte azonnal szemet vetett a megyei OCÖ selyem nyakkendőt viselő 53 éves elöljárója, és igyekezett kifaggatni, hogy miért jött el otthonról. Biztos kirekesztették, és nyilván etnikai alapon feszültségek vannak a falujában. A lány 3 másodpercen belül visszaküldte az anyjába a selyem nyakkendőt viselő és enyhén izzadtságszagú elöljárót, az pedig ezt a gesztust az elfojtott félelmek felszínre töréseként értelmezte, és hallgatólagos igennek tekintette. Levelet írt tehát a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, aki véletlenül túlélte a parlament kiirtását. Felhívta a figyelmet az Alföld falvaiban uralkodó elviselhetetlen kirekesztettségre és a tomboló etnikai villongásokra, amelyek a nagyvárosok fertőjébe taszítják az egyszerű és ártatlan cigány fiatalokat. Erről természetesen értesült az egyik országos tévé mindig frissen borotvált arcú jogvédő sztárriportere, aki azonnal megkereste a selyem nyakkendőt viselő OCÖ képviselőt, és kiszálltak a családhoz a faluba. A családdal élő nagymamának és a kisebb gyerekeknek az utcában nagyon tetszettek a fokozatosan rendszeressé váló családlátogatások, mert a tévében viszontlátták magukat, amint szájtátva bámulják a jogvédő sztárriportert, és tőmondatokban válaszolnak az eldöntendő kérdéseire.
A Legeslegjobbpárt megyei vezetőjéhez küldött levél a lehető legjobbkor érkezett. Ugyanis közeledett augusztus 20., és a megyei szervezet még nem döntötte el, hol tartson tömegdemonstrációt. Engedélyt kértek tehát egy kisebb rendezvényre a faluban. A falusiak, mivel még soha nem volt ilyen náluk, beleegyeztek. A Legeslegjobbpárt meghívta a gój motorosokat és a Szittya Sziklák Szirtjein Szájaló Szilaj Sámánok Ősmagyar Hagyományőrző Dalárda és Néptánccsoportot is. A demonstráció rendben lezajlott, a falusiak udvariasan elbeszélgettek a gój motorosokkal és a Legeslegjobbpárt egyforma ruhát viselő szimpatizánsaival. Konszenzusra jutottak abban, hogy Horthy Miklós nagyszerű politikus volt, és hogy az ország összes bajáról a zsidók meg a cigányok tehetnek. A színjátszó kör fellépett a Szittya Sziklák Szirtjein Szájaló Szilaj Sámánok Ősmagyar Hagyományőrző Dalárda és Néptánccsoport produkciója előtt, az izgága fiatalember pedig Petőfi verseket szavalt. A katonás öregúr alapvetően viszolygott a politikától, és azt gondolta, jövő héttől minden megy a megszokott kerékvágásban, és nyugodtan dolgozhatnak tovább.
Azonban hatalmasat tévedett.
Az ünnepet követő hétvégére haza akart menni szabadságra a fent említett cigánylány is. Otthon látta, hogy egy csillivilli GMC terepjáró áll a házuk előtt és a szomszéd öregasszonyok a legjobb ruhájukban türelmetlenül ténferegnek a kapu környékén. Kicsit ideges lett ettől, és amikor bement, látta a két idegent az udvaron, akik közül az OCÖ képviselőt már ismerte látásból. Ekkor megkérdezte a bátyjait meg a nagymamáját, hogy mit keres náluk ez a simára borotvált arcú díszbuzi ezzel a rokkantnyugdíjas köcsöggel? Azok elmondták, hogy az OCÖ képviselő meg a jogvédő sztárriporter már úgy jár hozzájuk, mintha rokonok lennének, és hogy a mama rendszeresen nyilatkozik a tévében. A lány ekkor az első fizetéséből vásárolt 32 000 forintos, Police márkájú napszemüvegét a közelben álldogáló kishúga gondjaira bízta, majd magas sarkú cipőjével kegyetlenül ütni kezdte a selyem nyakkendős OCÖ képviselő fejét, a szárriporternek pedig véresre karmolta a fél arcát. A szárriporternek végül sikerült kimenekülnie az udvarból, a selyem nyakkendőt viselő OCÖ képviselőhöz pedig kihívták a mentőt. Látleletek készültek a megyeszékhelyen, és feljelentést is tettek mindketten. Ez volt az első fontos lépcső a települést világhírnévig repítő úton.
A Legeslegjobbpárt megyei vezetői álmukban sem hitték volna, hogy nagyszerűen kezdődő nexusuk a településsel hasonlóan végződik. Úgy vélekedtek, hogy rendezvényük hatásos volt. A falusiakkal folytatott beszélgetések szerintük megerősítették, amire a fenti fiatalember levelében utalt, vagyis etnikai feszültségek tombolnak a településen, és folytatni kell a megkezdett munkát. Először a Szittya Sziklák Szirtjein Szájaló Szilaj Sámánok Ősmagyar Hagyományőrző Dalárda és Néptánccsoport lépett akcióba; tetszett a falusi gyerekek produkciója az ünnepségen, ezért rá akarták beszélni őket, hogy énekeljenek ősmagyar sámándalokat és néptáncoljanak is. A Legeslegjobbpárt egyforma ruhás tagjai pedig végigmasíroztak a falun, úgy, hogy a gój motorosok gyökkettőben követték őket a csopperjeikkel. Valamint meghirdették, hogy ezentúl minden szerdán és pénteken 11:00–12:30–ig demonstrálnak egyet. A település aktív lakossága napközben dolgozott, vagyis alapvetően nem sok vizet zavart a felvonulás. Az idősebbek javarészt házaikban maradtak, és megkérték erre a gyerekeket is. Az öregek ugyanis még emlékeztek az utolsó nagy háborúra, amikor tankok szántották fel a határt, és emlékeztek olyan egyforma ruhában masírozó délceg férfiakra, akiknek tollbokréta cikázott a kalapjuk mellett, és szuronyos puskát hordtak a hátukon. Arra is emlékeztek, hogy az egyforma ruhás, döngő léptű felvonulások után nem sokkal a teknővájó cigányokat és az öreg zsidó boltost, akinél nagyon finom égetett cukrot lehetett kapni, elgázosították egy Birkenau nevű faluban. Sőt, a legrégibb öreg, aki még 1902–ben született, akkor, amikor még Viharsaroknak hívták a környéket, emlékezett az utolsó előtti nagy háborúra is, amikor délceg lovas katonák masíroztak a faluban, egyforma ruhákban és gyönyörű lovakon. Ezek a délceg lovas katonák aztán kardlappal verték a férfiakat, amikor nem akartak éhbérért aratni.
A hacacáré igazából a színjátszó csoportot vezető nyugdíjas tanárnőt zavarta egyedül. A tanárnő rendkívül büszke volt a színjátszó csoportra, ugyanis így a gyerekek nem randalíroztak az utcán, a fiatalok meg nem a kocsmában lógtak, hanem az izgága fiatalembertől meg tőle vereseket tanultak. Az első felvonulás után megkérdezte, hogy ugye ez volt az utolsó, mert kegyetlenül idegesítő a gój motorok csopperjeinek jellegzetes pöfögő motorzaja, és a színjátszó kör próbáján nem hallják egymás szavát. A néptáncosoknak pedig azt mondta, hogy toborzás helyett inkább adjanak pár szép furulyát vagy hegedűt a gyerekeknek, a színjátszó körnek úgysincs pénze ilyesmire. A következő felvonuláskor azonban már megkérdezte, mikor jönnek legközelebb? Mivel vidéken született és régi értelmiségi családból származott, nem volt a szavak embere. A következő csinnadrattára készülve, miután mindenki elment dolgozni a faluban, jancsiszögeket szórt az iskola elé, és amikor meghallotta a motorzajt, megivott egy fél pálinkát. A jancsiszögek hatásosak voltak, néhány gój motoros beleborult a vizesárokba, és az egyforma ruhások felvonulása megállt. A tanárnő ekkor kiment az utcára és megkérdezte, hogy ugye ez volt az utolsó felvonulás - és amikor a csuromvizes gój motorosokat, valamint a Szittya Sziklák Szirtjein Szájaló Szilaj Sámánok Ősmagyar Hagyományőrző Dalárda és Néptánccsoport toborzási felelősét kérdőre vonta, levette keménytalpú papucsát, és fúria módjára ütni kezdte a toborzási felelőst, a hozzá legközelebb álló gój motorosnak pedig lekarmolta a fél arcát. Az esetet látta az éppen a faluban tartózkodó katonás öregúr is, aki udvariasan megkért mindenkit, hogy menjen szépen haza. Az ügynek így nem lett a helyszínen folytatása, viszont a szerencsétlenül járt gój motoros és a Szittya Sziklák Szirtjein Szájaló Szilaj Sámánok Ősmagyar Hagyományőrző Dalárda és Néptánccsoportot toborzási felelőse látleletet vetetett és feljelentést tett. A Legeslegjobb párt megyei vezetője pedig levelet írt az emberi jogok ombudsmani hivatalának (az ombudsman sajnos már nem élt, újat pedig még nem sikerült választani a parlament kiirtása óta), amiben elpanaszolta, hogy a településen brutálisan agresszív hangulat uralkodik, és lehetetlen gyakorolni a gyülekezéshez való jogot.
Ekkor a falu füstölgő gumikkal száguldani kezdett a világhírnév autósztrádáján. Ugyanis a megyei rendőrkapitány állandóan látta a települést a tévében, és szinte azonos időben a fontos személyiségeket ért inzultusokról több feljelentés is érkezett hozzá ugyanonnan. Ráadásul két ombudsman hivatalából is megkeresték, és a faluról kérdezősködtek. Nem akart kockáztatni, megerősítette tehát a rendőri jelenlétet a faluban. A katonás öregúr és az izgága fiatalember a politikai demonstrációkat és a cigány család tévés szereplését még tétlenül figyelték, de amikor a falu tele lett egyenruhás rendőrökkel, úgy érezték, közbe kell lépniük.
Megkérdezték a rendőröket, hogy mire vigyáznak itt. Ugyanis az öregeken és a gyerekeken kívül senki nincs a faluban, mert mindenki dolgozik. Elmondták, ha már mindenképpen vigyázni akarnak valamire, legyenek inkább polgárőrök a faluban, mert nagy szükség van az erdőőrségben hozzáértő, határozott emberekre. Olyan higgadt magabiztosság és mindent elsöprő tenni akarás áradt az öregből meg az izgága fiatalemberből, hogy a rendőrök felbontották szolgálati jogviszonyukat, a faluba költöztek, és polgárőrnek álltak.
A megyei rendőrkapitány persze jelentette az esetet, viszont érdemben segítséget a helyzet kezelésében sehonnan nem kapott. Az országban a politikai bizonytalanság miatt mindenhol szükség volt rendőri erőkre, a megmaradt politikai vezetők pedig borzasztóan féltek, hogy mikor következnek ők, és semmiben nem mertek dönteni. Ekkor a rendőrkapitány azt tette, amit természeti katasztrófákhoz hasonló váratlan helyzetekben tenni szoktak, amikor már nincs más megoldás, segítséget kért a honvédségtől. Azonban sem ő, sem a honvédség vezetői nem számoltak a titokzatos öreg misztikus katonás vonzerejével. A kivezényelt katonáktól az öreg megkérdezte, hogy melyik hazára tettek esküt, és nagyjából ugyanaz történt, mint ami a rendőrökkel.
Ez már a román titkosszolgálatnak is feltűnt, jelentések mentek Bukarestbe, hogy valószínűleg népfelkelés készül, és a magyarok vissza akarják foglalni Erdélyt. A jelentésekről a NATO romániai hírszerzői is értesültek, és ráállították a kémműholdakat a környékre. Persze igen régi felvételek voltak csak korábbról, hiszen a NATO–ban a kutyát nem érdekli, hogy mi újság az Alföldön, és szemet szúrt a hirtelen támadt rendezettség a falu környékén. Összerakták az információkat a faluban uralkodó erőszakos hangulatról, az átállt katonai és rendőri egységekről, és arra a következtetésre jutottak, hogy a magyarországi politikai űrt egy vidéki bázisú katonai junta akarja betölteni, és jelenleg minden bizonnyal készül Budapest lerohanására. Finoman felvetették ezt a meghatározó politikai pártok vezetőinek. A meghatározó politikai pártok vezetői egyrészt rettegtek, nehogy visszatérjen a földönkívüli mészáros, másrészt az adóság nélkül maradt ország költségvetésének újratárgyalásával és az új parlament megválasztásának előkészületeivel voltak elfoglalva. Hozzájárultak, hogy a NATO francia idegenlégiósokat és lengyel deszant századokat küldjön megfigyelőstátuszban brit parancsnokság alatt az Alföldre, akik a biztonság kedvéért blokád alá vonják a falut. A vezető pártok politikusai szerint a blokád elkerülhetetlen volt, ugyanis, a sok egyenruhás pálfordulása után sok forgatócsoport és riporter is érkezett a faluba. Ezeket a falusiak kezdetben megkérték, hogy ne jöjjenek többet, viszont amikor egyre csak jöttek, korra és nemre való tekintet nélkül minden operatőrt és riportert 8 napon túl gyógyulóan megrugdaltak.
A NATO tehát blokádot vont a falu köré, az események pedig a végkifejlethez közeledtek. Az öregúr látva a katonai felvonulást a falu körül, összehívott mindenkit és megkérdezte, hogy ki akar elmenni a faluból, mert ekkora túlerővel úgysem tudnak mit kezdeni, ha esetleg harcra kerülne sor, hiszen még fegyvereik sincsenek, és ezek az idegen katonák nem fognak melléjük állni. Az ország vezetőit pedig eddig sem érdekelte igazán, hogy mi jó a falunak. Vagyis sehonnan nem számíthatnak segítségre, végérvényesen magukra maradtak. A falusiak rendkívül büszkék voltak az erdőőrségre, meg az önkormányzat földjeire, ahol már lassan be lehetett volna takarítani a kukoricát, és jól emlékeztek arra az időre, amikor még nem volt ott az öregúr meg az izgága fiatalember közöttük, és senkinek nem volt kedve valahol máshol, földönfutó kocsmatöltelékként újra kezdeni mindent. Mindenki a faluban maradt. Az asszonyok meg a gyerekek sírtak egy sort, és végül kifenték a konyhakéseket, és várták a NATO ultimátumot. Ez hamarosan meg is érkezett. A brit parancsnok azt kérte, hordják össze a faluban rejtegetett lőfegyvereket, a vágó és szúró eszközöket a kocsma elé és mindenki hagyja el szervezetten a települést. Ellenkező esetben az idegenlégiósok behatolnak a faluba, és házról házra járva, erőszakkal hajtják végre a kiürítést. A katonás öregúr ekkor átment tárgyalni a NATO törzshöz és gondolkodási időt kért. Az első vonalakban szolgálatot teljesítő marcona idegenlégiósokat lenyűgözte az öreg nyugodt elszántsága és az, hogy 19. századi fordulatokkal ugyan, de tökéletesen köszöntötte őket francia nyelven. A brit parancsnok és törzsének lengyel tisztjei később elmondták, hogy a rövid tárgyalás alkalmával nehezen tudták kivonni magukat az öregúr hatása alól. Először is nem volt szükség tolmácsra, ugyanis a katonás öregember tökéletesen beszélt lengyel nyelven is. A lengyel tisztek látták rajta, mennyire elérzékenyül, amikor megkérdezte, még mindig olyan jó katonák–e a lengyelek, mint régen. Elmondta, hogy a falusiak nem akarnak elmenni, és mivel tudja, hogy a parancsuk értelmében a NATO egységek le fogják rohanni őket, még két nap haladékot kért, hogy legalább a nőket és a gyerekeket rábeszélje, hagyják el a falut. A brit parancsnok azt mondta, járjon elöl jó példával és adja meg magát. Ez majd meggyőzi a falusiakat, hogy nincs értelme az ellenállásnak. Az öregúr erre azt felelte, nem szokása megadni magát. Ő egyszer esküt tett Magyarországra és arra, hogy védelmezni fogja az ország lakóit, ezek az emberek a faluban pedig tisztelik őt és bíznak benne, tehát ha a falusiak ellenállnak, akkor ő minden erejével irányítani fogja őket a harcban. A brit parancsnok végül plusz egy nap haladékot adott. A katonás öregúr zárásként, tisztelete jeléül megkérdezte, hogy a jelen lévő tiszt urak melyik országra, császárra vagy királyra esküdtek fel ebben a mostani küldetésükben? A törzstiszteket, mivel intelligens és jól képzett katonák voltak, igencsak meglepte a nem túl időszerű, ám alapvetően helyénvaló kérdés. Oknyomozó riporterünknek beismerték, hogy a történet vége után többször is átnézték szerződésüket és szolgálati szabályzatukat, hogy megtalálják a választ.
Az öregember a sikertelen tárgyalás után visszatért a faluba és elmondta, hogy jönni fognak az idegenlégiósok, és hogy célszerűbb volna elvonulni legalább a nőknek és a gyerekeknek. A nők persze lehurrogták, és hallani sem akart senki elvonulásról. Vermeket ástak mindenfelé, telerakták őket hegyes karókkal, és várták a NATO rohamot. A brit parancsnok eközben kódolt vonalakat használva, műholdas telefonján jelentést tett. A műholdas telefon használata a katonai műveletek közben ma már megszokott, azonban itt nem volt célravezető. FKI ugyanis, ahogyan lapunknak küldött üzenetében elmondta, figyelte az eseményeket és úgy döntött, elejét veszi a vérontásnak. Amikor nem olvasott hatályos magyar jogszabályokat, szelíd természetű idegen volt, nem akarta lemészárolni sem az idegenlégiósokat, sem a lengyel deszantosokat. Magyarországnak pedig végképp nem akarta rossz hírét kelteni a nagyvilágban, ezért az egész falut, zsémbes öregasszonyostul és színes szalagot kergető kölyökmacskástul együtt, teleportálta egy másik naprendszerbe.
Nyilván furdalja olvasóinkat a kíváncsiság, vajon ki lehetett a lengyelül perfekt beszélő katonás öregúr és a Petőfi-rajongó izgága fiatalember? FKI elmondta, újabb genetikai bravúrral tréfált meg minket, életre keltette Bem apót és magát Petőfi Sándort!
Azt gondolta, életükben hatalmas tisztelői voltak egymásnak, ketten együtt sokféle, eltérő képesség birtokában vannak, szeretik Magyarországot, így tehát hasznára lehetnek az országnak. Petőfi és Bem apó valószínűleg most a Jupiter környékén tartózkodik a földönkívüli intelligencia társaságában, és azon töpreng, vajon hol rontották el immár másodszor.
Már csak egy kérdése lehet olvasóinknak: Hogyan jutott oknyomozó riporterünk ennyi intim részlet birtokába, amikor a falu már régen boldogan telepíti az akácfát egy másik naprendszerben? Az események két kulcsfigurája; a 23 éves egyetemista és a 21 éves cigánylány nem költöztek a falusiakkal!
A Független Kulturális Híradó underground médium, oknyomozó riporterünk pedig nagyszerűen végzi munkáját, így a fiatalok hajlandóak voltak szóba állni velünk. Elmondták, hogy a NATO blokád felállításával nagyjából egy időben ők nem tartózkodtak otthon. A srác még korábban elkezdte a következő félévet az egyetemen, a lány pedig visszament dolgozni a megyeszékhelyre, miután persze a riporterverés után újra összeveszett családjával. Amikor jött a NATO blokád, már nem tudták átverekedni magukat a deszantosokon meg a rengeteg forgató csoporton. Tábort vertek a közelben, várva a megfelelő alkalmat, hátha be tudnak surranni a falujukba. Leköpködtek mindenkit, aki a közelükbe ment és kérdezte, hogy mit keresnek ott, így hát a tv–sek békén hagyták őket. Jobb híján beszélgetni kezdtek és rájöttek, hogy nagyon szeretik az otthonukat, meg arra is, hogy a Tankcsapda meg a fúziós elektronikus zene bár nem rokonműfajok, de ugyanazon a nyelven szólnak hozzájuk. A srác udvarlás helyett inkább kíváncsian figyelt, amikor a lány a nagyanyjáról mesélt, és úgy döntöttek, hogy jövőre elmennek az ozorai fesztiválra, és mindenkinek, aki szóba áll velük, azt fogják hirdetni, hogy valamennyi hivatásos politikus utolsó, hazátlan rabszolga."

A szerző: BM Kapitány

A Független Kultúrális Híradó jelenti - 2. rész

Sikerült. Megcsináltuk. A poszt témájához ugyan ez abszolút nem kapcsolódik, de ahhoz, hogy egyáltalán végre új bejegyzés született, nagyonis. A sikerélmény ugyanis, hogy Annvalley-ben végre összehoztunk egy olyan FF-meetinget, ahol nem az alkohol és a felhőtlen Babylon-gyalázás volt a középpontban, talán újra lendületetbe hozza az utóbbi időben igencsak elszunnyadt frissítési hajlamomat. Pedig az elején mennyire azt hittem, hogy az bizony sosem fog lankadni... Na, de mindegy is, kellett hozzá a mai nap, meg a pénteki beszélgetés Művész úrral az új red bullos dohány tesztelése közben, de végre újra "hasznos útra" tértem, és a rengeteg felgyülemlett gondolatanyag egy újabb szeletét adom át az örökkévalóságnak. A szerző ezúton is a Mester, egy vélhetően még sok epizódot megérő sorozat újabb darabjával.

"BŰNÖZŐK TÁMADTAK POLITIKUSOKRA... A FÖLDÖNKÍVÜLI MÉSZÁROS UTÓÉLETE

A lapunkból már közismert földönkívüli intelligencia (FKI) budapesti életének homályos mozzanataiból egyre több kerül napvilágra, és ezzel párhuzamosan a közelmúlt rengeteg megmagyarázhatatlan eseménye nyer sajátos értelmet. Oknyomozó riporterünk az elmúlt hét vérfürdőbe torkolló rendőri beavatkozásának hátterét vizsgálta, összevetve FKI búcsúlevelével.
A búcsúlevél szerint FKI nem akart kísérők nélkül mutatkozni az éjszakai életben, ezért furcsa csapatot gyűjtött maga köré. Oknyomozó riporterünk megtudta, hogy az FKI–vel mozgó 3 tagú slepp tagjai igen furcsán virítottak városunk alvilágának palettáján. Szembetűnő módon udvariasak voltak a nőkkel, már-már 19. századi módon tisztelték a női szépséget, és tenyerükön hordozták a legegyszerűbb virágáruslányt is. Különösen kegyeikbe fogadták a pultoslányokat – a slepp csak "kocsmárosnénak" hívta a lányokat – és mindenáron egyezményes jeleket akartak megbeszélni velük, arra az esetre, ha jönne a rendőrség. (A rendőröket különben "perzekútoroknak" vagy "zsandároknak" nevezték kezdetben.) Meglehetősen utálták a cigarettát, viszont imádtak pipázni, hatalmas rézvégű tajtékpipáik voltak, és a szórakozóhelyeket állandóan telefüstölték. Soha nem ittak más szeszesitalt, csak házi főzésű pálinkát és tiszta bort. Többek állítása szerint mindig golfütők tárolására szolgáló zsákokat cipeltek magukkal. Amikor nézeteltérésre került sor az éjszakában, golfütőkre hasonlító eszközökkel tették harcképtelenné a riválisaikat. Ezeket a golfütő-szerű eszközöket egybehangzó állítások szerint kétmarokra fogták, és boszorkányos ügyességgel forgatták. Egyikük valamiféle rugalmas, karikába csavarodó, ólomgolyókkal felturbózott viperát használt, amivel csattogó hangokat is produkált az őrületbe kergetve ellenfeleit.
A különös csoport, miután vezérük a politikai elit brutális megtizedelése után hazatért, megtelepedett Józsefvárosban és megpróbált hétköznapi életet élni. A csoport tagjai a vendéglátóiparban helyezkedtek el. Egyikük kocsmáros lett, a másik kifőzdét nyitott, a harmadik pedig egy panzió üzemeltetésébe szállt be. Ugyanabban az utcában laktak, hetente egyszer összejártak és mivel állandóan pipáztak, fellendítették a sarki trafikost. Eddig még nem is lett volna probléma, hiszen aránylag szorgalmasan dolgoztak, és rendesen viselkedtek. Viszont szerencsétlen módon volt az utcában egy javarészt kerületi gyermekeket nevelő iskola, amely még nyáron is kénytelen volt működtetni a napközit, hogy a szegényebb sorsú gyermekek legalább egyszer naponta egyenek rendesen. Ez a tény szemet szúrt az "ex slepptagoknak", akik felkeresték a kerületi polgármestert és a három vezető párt; a Narancsospárt, a Szekfűspárt, és a Legeslegjobbpárt kerületi képviselőit, és vagyonuk felét felajánlották az iskola javára. Ez a vagyon nem volt kicsi, ugyanis FKI rendesen ellátta testőreit is a spanyol gályák aranyából. Nem sokat magyarázkodtak, hanem azt mondták, ők a vagyonnal mit se gondolnak, és igen régóta tudják, mi a betyárbecsület. Többek között ezért is adományoznak minden fontos szervezetnek, aki számít, így talán a gyerekeknek is jut valami, mondták. A kerület politikai tényezői kapva kaptak az alkalmon, és szívesen fogadták a monumentális adományt. Azonmód létrehoztak 3 alapítványt az adomány kezelésére, és 3 projectmanagert szerződtettek a gyermekétkeztetés józsefvárosi átszervezésére. A polgármester pedig rövid időn belül megvásárolt egy üres telket a majdani gyermekkonyha részére. A 3 párt 3 demonstrációt szervezett, hogy köszönetet mondjon a nagylelkű és értékes ajándékért. Lengtek a trikolórok, többször elénekelték a Himnuszt és mindenki hosszú beszédekben átkozta a kiirtott politikai elitet és valamennyi vezérszónok megfogadta, hogy pártjuk választási győzelme esetén egy gyerek sem fog éhezni Magyarországon. A polgármester mindhárom slepptagot meghívta és megünnepelte az adományt az iskolában. Mulatószenekarokat is hívott a szülők szórakoztatására, játszóházat szervezett a gyerekeknek, és minden éhes gyereknek zsíroskenyeret adott hagymával. A gyerekek persze örültek a játszóháznak, és kétpofára falták a zsíroskenyeret. A slepptagok rezignáltan üldögéltek a sarokban, hagyták, hogy a kisgyerekek néha meghúzzák cifrára pödört bajuszukat, néha rácsaptak a kenyereket kenegető szakács nénik hátsójára és számolgattak. Gondolkodtak, vajon hány kiló kenyeret ettek meg a gyerekek és mennyi a disznózsír ára a piacon, és közben gyors fejszámolást végeztek az adományozás miatt értékesített spanyol aranyrudak árfolyamáról is. Az iskolai népünnepély másnapján újra kinyitott a napközi, és ugyanazt az ebédet kapták a gyerekek, mint korábban. A következő héten hétfőn változatlanul tökfőzelék volt ebédre pörköltszafttal, kedden túróstészta, szerdán borsófőzelék stb, stb...
Ekkor a slepptagok megbeszélésre hívták a polgármestert és a 3 kerületi pártvezért az iskolába. Ezen a groteszk, tragédiába torkolló megbeszélésen véletlenül ott volt az iskola idős titkárnője is, aki oknyomozó riporterünknek felidézte a történteket. Az interjút bővebben közöljük:
- Hogy került a tragédia helyszínére?
- Aznap éppen dolgoznom kellett, és bent voltam az irodában, amikor megjelent a 3 úriember a polgármester és a 3 politikus társaságában. Megkértek, hogy engedjem be őket az igazgató irodájába.
- Jól értettem, hogy úriembernek nevezte a… Hogy is mondjam… Ezeket a kétes figurákat?
- Kérem szépen, velem végig tisztelettudóak voltak, hurcolták ugye magukkal ezeket a golfzsákokat és a furcsa golfütőiket, és amikor megláttak bent azonnal mindhárman kezet csókoltak és a zsákokból előszedett csikóbőrkulacsokból pálinkával kínáltak, és olyan elegánsak voltak, mint 3 mágnás…
- Mi történt az igazgató irodájában?
- Hát az egyikük, akiket a másik kettő Sándor bátyámnak nevezett, faggatni kezdte a polgármestert meg a 3 politikust. A másik kettő meg se szólalt, ezek talán Jóskának és Bandinak szólították egymást még befelé menet… De ez a Sándor lehetett a főnök. Szóval a Sándor kérdezte, hogy hány kiló kenyér fogyott az iskolai rendezvényen, meg hogy mennyiért jöttek el a muzsikusok meg ilyesmiket. Meg hogy tudja–e a polgármester, hogy mi volt tegnap az ebéd a napköziben.
- A politikusokkal nem is foglalkozott ez a Sándor?
- De, őket is faggatta, például, hogy mennyiért szerződtették a projectmanagereket, meg, hogy a managerek tudnak–e főzni, meg hogy tudják–e mennyi egy kiló hagyma a piacon…
- És ezután mi történt?
- Hát ezt nehezen tudom elmondani, mert minden olyan gyorsan történt... Amikor a politikusok elkezdték mutogatni a projectszerződéseket meg az alapítványok belső szabályzatát, akkor elszabadult a pokol… A Sándor nevű azzal a furcsa, hát nem is tudom, talán viperájával vagy szerintem inkább karikás ostor volt az… Mellbe vágta a polgármestert, aki kizuhant az ablakon, a Jóska meg a Bandi előkapta azokat az éles golfütőket, és a nyelükkel térden csapkodták a politikusokat… Aztán… Hát kicsit szégyellem magam …
- Nem baj mondja csak bátran…
- Szóltak nekem, hogy csináltassak legalább két kiló kenyérből zsíroskenyeret a napköziben, és hozzam fel… Én persze féltem, és engedelmeskedtem… Mire felértem a kenyérrel ezek már gúzsba kötözték a 3 kissé megrúgdalt politikust, és… Hát nagyon szégyellem magam, de elmondom… Leráncigálták róluk a nadrágot, és pardon… A seggükbe dugták a projectszerződéseket… A szájukat pedig teletömték zsíroskenyérrel… Aztán pedig bezárták őket az igazgató úr szekrényébe…
- Úgy tudom, a rendőrséget is maga értesítette… Sikerült elmenekülnie és telefonálnia?
- Nem kérem, egyáltalán nem így történt. Mondták, hogy ne féljek, igyak még pálinkát és megkérdezték, szeretem–e a bort? Eközben kiöntötték a szoba padlójára a golfzsákok tartalmát. Tudja, én valamikor néptáncoltam és tudom milyen az a cifraszűr, hát alig hittem el, de a zsákokban három cifraszűr volt, meg tarisznyák és bicskatartók, tudja, ilyen bőrből készült apró tokok… Ja és csikóskalapok, de igen cifra, ezüsttallérokkal kivert kalapok és vastag bőrövek és bőszárú csikósgatyák… Olyanokat mondogattak, hogy hamár úgyis a perzekútorok kezébe kerülnek, vagy a másvilágra, legalább jó ruhákban vigyék el őket…
- Szóval átöltöztek, és aztán?
- Mondták, hogy hívjam ki a rendőrséget. Megtettem, onnan az irodából. Meg is jelent pár rendőrautó az iskolaudvar kapujában. Ekkor előhalászták a 3 foglyot a szekrényből, és kizavarták őket az udvarra, akkorra nyilván felmosták a polgármestert is, mert valaki veszettül ordítozott a rendőrökkel, hogy hol voltak idáig... A rendőrök ráismertek a kerületi főpolitikusokra, és persze erre minden tele lett kommandósokkal és mesterlövészekkel.
- Nem félt?
- Engem végig nyugtattak, hogy ne aggódjak, van rutinjuk az ilyesmiben, és nekem úgyse esik bántódásom. Azt mondták, maradjak az igazgató irodájában, igyak pálinkát, zárkózzak be, és maradjak csendben. Ők pedig lementek a földszintre.
- A rendőri intézkedésnek is tanúja volt?
- Az igazgató úr irodájának ablakából ráláttam az udvarra, jól láttam mindent… Ezeket hárman abszolúte nem érdekelte a túlerő, meg sem próbáltak alkudozni vagy tárgyalni… Golfütőiket félkézzel a fejük fölött pörgetve egyszerűen nekirohantak a kommandósoknak… Persze nem tudtak kárt tenni bennük, a golyók gyorsabbak voltak…
- Hogyan sérült meg a polgármester?
- Tudja, ezek hárman igen ravaszak voltak. Kiszúrták a polgármestert, szerintem a kommandósok se tudták elzavarni, és a kapuban leskelődött a pajzsok és a golyóálló mellények mögül… Amikor egyszerre hárman elkezdtek futni a kapu felé ilyen V alakban futottak és az udvar nem túl nagy, az első kettő fedezte amíg tudta a Sándor nevűt, így valahogy a kapu közelébe jutottak és a Sándor azzal a furcsa, karikás ostor szerű ólmos végű viperájával leütötte a polgármester fél arcát…
Eddig az idős titkárnő visszaemlékezése. Sajnálatos módon Józsefváros polgármestere a kórházba szállítás közben belehalt fél arcának elvesztésébe. Mivel a halott gonosztevőkön értékes népviseletet találtak a helyszínelők, a holttesteket, a támadók fegyverzetét és a ruházatot néprajzkutatók és antropológusok is megvizsgálták. Így derült fény a földönkívüli intelligencia bámulatos genetikai bravúrjára, amelyet nem részletezett búcsúlevelében. Az antropológusok és a néprajzkutatók egybehangzóan azt állítják, hogy FKI valahogy életre keltette a 3 leghírhedtebb magyar betyárt; Sobri Jóskát, Angyal Bandit és Rózsa Sándort. A golfütőszerű eszközökről pedig a néprajzkutatók bebizonyították, hogy valójában remekbe szabott 19. századi kétélű fokosok. Nyilván FKI azt hitte, sikerül helyes útra térítenie a megrögzött bűnözőket és becsületes, önérzetes polgárt farag belőlük. Kísérlete véres tragikomédiába torkollott. A Narancsospárt, a Szekfűspárt és a Legeslegjobbpárt az események után kizárta soraiból a józsefvárosi elöljárókat, és az elhunyt betyárokat saját halottjának tekinti. Azt még nem sikerült eldönteni, hogy melyik betyárt melyik párt fogja kisajátítani.”

A hazáról és az államról (részlet a Füveskönyvből)

Ez a nyár nekem kicsit amúgy is a kultúrális elmélyülésről szól (a Várszínzáz-Széchenyi tér kettős szinte harmadik lakhelyemmé vált), de ennek a folyamatnak úgy érzem, már most van egy kiemelkedő pontja, mégpedig egy irodalmi mű alakjában. Ez nem más, mint Márai Sándor Füveskönyv című alkotása. Részben ezt is a Várszínháznak köszönhetem, na meg annak, hogy e remekmű iránt érzett egyre erősődő vonzódásomban osztozom Kapitánnyal és Bángyival is. A többiekkel meg szerintem csak azért nem, mert nekik még nem meséltem róla. De BB 807 erre is jó alkalom lesz... (Egy része a "kultúr-etapok" elnevezéső programpontoknak: kedvenc fejezetek felolvasása a Füveskönyvből.)

Most idézek egy részt, ami a legfrisebb kedvencem, de nem garantált, hogy ezt fogom majd választani, mert a könyv szerencsére igen nehéz feladat elé állít:

"A hazáról és az államról

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet
szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."

Freestyle önképző kör BB 807 által ihletve

Úgy kezdődött, hogy Bángyi Papi 2009. 07. 28-án, pontban 11:50-kor a következő remekművel kínált meg bennünket:

Lássuk csak, hol is kezdődött...
Igen, igen, a Dunán történt
mikor az ötös először közösen lejtőzött.
Azóta túl vannak már 2 Hidason, majd jött Zebegény,
és most Bokod, s hogy teljes legyen az élmény,
hogy mindenkinek az emlék eleven maradjon,
s a FiftyFingers igazán jót alkosson,
fogyasztás terén mértéket fogadva
vág bele az ötös az újabb kalandba.
Szokásukhoz híven azért megadják a módját,
étel, ital, s talán hölgy is lesz, az áldóját,
Hisz magukat nem tagadhatják, nem lenne fair.
Mert szegény marad az, aki csak akar... de semmit sem mer...

És akkor ez aztán alaposan megihletett bennünket, és beindult egyfajta freestyle rap-lavina:

(BT):

Ha lesz karaoki, akkor én ezt felreppelem Tesók!
Csak kellene egy alap,
meg egy kalap
-al nekünk, hogy vigyük magunkkal a jó zenét
és a pénzt
a csajokra
toljuk az érzést
és a kefélés
lesz a buli alapja,
hallod Papa,
itt a fiad kire büszke lehetsz
mert elreppeli neked,
hogy hogy partizunk mi itt Bokodon...
itt Bokodon, ahogy korábban Hidason
és persze ott volt a remény
a zegebényi
partin is tolta a FfiftyFingers...
kicsit hiányosan...
de nem magányosan,
mert ott volt "Olivér"
és a halászok barátja és ott volt a lüktetés,
ami ütés
kell még egy-két bula,
igen a buliba,
akiket leszervez nektek Tomi papa, ja....
Itt jön Bokod a bokodi beach party ahol kell egy kalap,
egy kalappal nekünk, hogy vigyük magunkkal a lüktetést.... yo, yo,
gyere Bangyi MC a rím faragó, toljad tovább fogjad a "mikit" szólítsd az igét...
tudod, tudod a lényeget érzed add át magad az élvezetnek,
csak annyit mondok a jó isten adja, igen adja,
hogy minden nő hagyja!
Hagyja és adja számba a spanglit
mielőtt bevenné még igyunk egy stanglit....
...és ilyenkor jön az ihlet,
amikor az élet szembe köp minket...
gályázunk, mint a rabok itt a gyárba
nem a várba
ahol vár ránk sok ffi álma,
a dáma,
aki ott lesz,
ha akarod és fizetsz
mert az élet nem vihet téged a rossz útra ha velünk tartasz...
a lüktetés Tesó az az érzés,
amit keresel a végtelen reményben
télen,
de nyáron lent a parton
kezdődik.
Nincs pardon,
csak a FiftyFingers és a Körte Crew
a Halászok barátja és "OLI" úr!
A jóisten adja...

(BM):

...hogy a sok gáré soha abba ne hagyja...
héééj itt ez a nagyszerű zene, tolul az érzések hada...
odavág a ritmus nem hagy futni
csak sok sok gárét eszeveszettül tolni...
mint a rossz bringát az úton...
ahol ha ott a sok haver, soha nem aradsz hoppon... Papíí...
jön ám Bokod mint a gőzős...
és reméljük egy nő sem lesz szőrős
hééééj

(BT - 12:48-kor, azaz még egy óra sem telik el a múzsa csókja óta...):

Szőrös, a bőrös, de még ilyet,
nem engedjük be az ilyet...
a buliba, amit a Balogh mutiba
nem szkeccsel mert ő az igazi
a gaz Hidasi
aki prezentájla nekünk a zenét,
a zenei lüktetést
hallod bula itt egy borotva
tedd a dolgod majd gyere vissza...
ide ide a spanokhoz
van itt neked 6 spangli a dolgodhoz...
amiért kapod a lét
meg a kvartélyt!...

(BM):

...és az érzést, hogy a magadévá teheted a brét...
nem ám akárkiét....
a Teki a Bángyí a Krisi a Steve meg a Bujdí... ők keverik neked most a zenét...
a ritmust a zörejt a hangot...
az eszed elveszted ha hallod... megőrülsz bébi és elszállsz.. elrepülsz felfelé..
mindegy csak jöjjön a lé...

(TP):

ha együtt a csapat ott nincsen pardon,
csináljuk a fesztivált a bokodi parton,
felforgatjuk kicsit az állóvizet,
ha iszol kis vizet a Teki majd fizet.
de ne töltsél ilyen mérget az arcba,
mert lesz ott szesz is majd mindenféle fajta.
ezek a srácok mindenre ügyelnek,
bár leginkább a nedves puncikra figyelnek.
lesz ott kaja is senki nem marad éhes,
a finom falatra lecsúszik pár mézes,
megkóstolunk biztos pár jófajta borocskát,
utána jön majd a punci, ha borotvált,
de azt hiszem erről már beszéltünk egyszer,
vegye át a szót hát valamelyik mester.

(BM):

a freestyle az igazi szöveg...
nem baj ha valki kicsit öreg...
76-os gyereket is befogad a geng...
odaver a ritmus szétszedi az arcod...
nyugodt legyél srác megvolt már a harcod...
hagyd kint a dumát...
vigyél pár bulát...
járjon a kezed, nyisd kia szemed...,
"Halászok barátja" őt sem ismerted
mégis itt vagy velünk ezt is megszeretted...
leszívod a füstöt, kint van Babylon...
csak a ritmus számít itt dobol az agyadon...

(TP):

Babylon füstje engem is folytogat,
de erre nagy ívben teszek ha látom a spanokat,
ahogy élvezik az életet ők is a poliszban,
mert nincsen itt gond ha az egység velünk van,
én biztosan hiszem h legyőzzük a rosszat,
együtt erősek vagyunk mindenki leszophat, yo,
lehet az politikus, adóellenőr vagy a főnök,
ilyen apró szarokkal én nem törődök,
úgy mint egy pitbull csak előre megyek,
fontos h mindig csak arra legyek
amerre vannak azok kiket szeretek,
gondolok itt rátok ti fasza gyerekek.
ott van még a család, persze mindig ők az elsők,
értük ha kell, egy medvét is leölök,
de BB 807 az nem az ő napjuk,
a világ gondjait is kívül hagyjuk,
ott csak 6 srác lesz és a közös tudat,
h a felhőtlen boldogság egy ideig áthat.
érezzük a zenét
a lányok testét,
az összes finom piát,
a halászok barátját, yo yó,
de ezek még így is ócska kellékek,
ha nem lennénk mit ott, semmit nem érnének,
kell az is h együtt újra alkossunk,
elménk összes erejét egy éjre összeadjuk,
ezekből szoktak a nagy dolgok lenni,
mert itt nem tervezni kell hanem tenni,
h a következő zsúrig valahogy ellegyünk,
kicsike erővel feltöltsük a lelkünk,
olyan lesz ez mint egy infúzió,
csak nem kanül adja hanem egy vízió,
arról h lehet a világ szebb is annál
amit Babylon nekünk adni próbál...

(KK):

Krisi papi hazaért, s most olvassa a sorokat,
mindig is nagyra értékelte a spanokat.
A spanokat, kik faszán, lazán tolják a szöveget,
Így bokodon a party-n hiba nem lehet.
Punci ,pia,pipa való minden buliba,
a FiftyFingers répái meg egy pár borotvált puniba,
Megjött a banda, mindenki kanos
szopjátok lányok, mert finom, illatos :-)

(BT):

Krisi Papa megjött és nagyon oda rakta a vakert
mert bevert
a rímbe és a fejekbe rendet tett
ahogy a cuccos
mikor szívod és fújod...
szívod, ahogy a ribi pipi a pipádat
mint állat.
Általad a szöveged beüt a csontba érzed a flest az ereidbe,
ott lesz a BB 807 alig várom,
hogy a bulák szopják a káróm...
a káróm nem nagy, cserébe kicsi
foroghat rajta a sok orosz ribi...
nincs itt bi-bi, itt minden tuti
virítom a lóvét és tüdőzi a szivi ...
mert szereti és tudja, tudja és szereti
ahogy a legtöbb bula mindig beveszi....
igen igen igen jól tolta a vakert a Teki,
mert köztünk senki sem piti!
Itt van a BM namega a Bangyi
tolják az ütemet
nameg a löveget
a gádzsikbaaaa.
Na
gyere Teki adjunk mi is a szájukraaa... aha, aha... yo.
Ki a kvt nem szereti
basza meg a jegesmaci...

(TP - ez már a következő nap első kérdése, a megismételhetetlen freestyle-ünnepnap a fentivel zárult):

Tomi, az árról mikor fogunk tudni valamit?

(BT):

Ha minden jól megy, akkor ma beszélek a taggal
nem haraggal
csak egy kis akarattal
állok majd előtte és várom,
hogy előtte mondja meg a frankót
mennyi az annyi,
ha kettő vagy három lesz a számom
egy nagy igen hagyja el a számat,
de bánat,
ha nem adja az árat
okosba csak egy kis ostoba,
akkor lesz nekünk galiba...
mert palira vett minket a figura
így nem lesz furulya
a lányoknak ezért...
stop, a fönököm nyomoz, utánam,
ezért utálnám,
ha megint megkapnám az áldást...

Hát, többek között ilyen attrakcióra való képessége miatt is merem olyan csodálatosnak nevezni kicsiny poliszunkat...

S ha már BB 807 szóba került, megmutatom a "hivatalos" logóját, amit a Művész úr kb. 10 perccel a végleges időpont meghatározása után bocsátott rendelkezésemre:

A Független Kultúrális Híradó jelenti - lapszemle rovatunk első része

Tragikus hírről számoltak be a médiumok világszerte, itt a "Független Kultúrális Híradó" nevű új internetes újság hírét idézzük:

"UFO ÖLT EMBERT PESTEN

Tragikus, ugyanakkor tanulságos eseményeknek lehettek tanui Budapest polgárai 2009. 07. 06-án. Az események megértéséhez mindenképpen ismertetni kell az előzményeket. Ahogy a tragédia főszereplőjének hátrahagyott búcsúleveléből kiderült, fél évvel a tragikus események előtt földönkívüli intelligencia telepedett le a bolygónkon. Mielőtt lakóhelyet választott volna, feltörte teljesen titokban a bolygó összes komolyabb szerverét és arra a megállapításra jutott, hogy Magyarországon kell letelepednie. Megfelelőnek találta a Kárpát-medence földrajzi adottságait, a termőföldet, víztartalékokat, a népsűrűséget és mivel férfi típusú hormonjai voltak, nem utolsósorban nagyszerűnek találta a magyar nőket. A begyűjtött információkból megállapította azt is, hogy mi magyarok vagyunk a legokosabak a Földön. Tanulmányozta ugyanis a fontosabb tudományos szaklapokat, a képzett munkaerő migrációjával kapcsolatos számokat a világ fejlettebb országaiban, megnézte a Nobel-díj történetét, és elolvasott pár közérthetőbb könyvet a NASA és az amerikai űrkutatás történetéről. Ezekben a könyvekben különösen megfogták azok a kedves legenda-szerű hírek, hogy a NASA történetének hőskorában állítólag voltak olyan megbeszélések, ahol áttértek az angol nyelv használatáról a magyarra, merthogy csak magyarok maradtak a meetingeken. Ezután tanulmányozta a nyelvünket is, és lenyűgözőnek találta. Ez végképp megerősítette abban a hitben, hogy neki, mint magasan fejlett intelligenciának itt közöttünk kell megtapasztalnia a földi élet szépségeit. Éjszaka teljesen észrevétlenül lemásolta pár tekervényesebb magyar építész agyvelő info-tartalmát, beillesztette azt saját agyába, ezáltal megtanult magyarul, átprogramozta az agyát, emberi formát öltött, voltak aranyrúdjai elsüllyedt spanyol gályák óceán mélyén pihenő kincsesládáiból, vagyis könnyen euróhoz és forinthoz juthatott, és ezután letelepedett Budapesten. Lakást bérelt, állásinterjúkra kezdett járni és hamarosan munkát vállalt egy tervezőirodánál.
Itt fontos hangsúlyoznunk néhány, a földön kívüli intelligencia számára is teljesen lényegtelennek tűnő tényt a tervezőirodával kapcsolatban. A tervezőiroda 25 főt foglalkoztatott, a bérelszámolást egy külső könyvelő-cég végezte, és a kis létszámból adódóan a tervezőirodánál nem működött tb. kifizetőhely.
A földönkívüli intelligencia tökéletesen jól érezte magát munkahelyén és Budapesten, viszont egyszer kegyetlenül megfázott. (Nem túl lényeges a történet végkifejlete szempontjából, csak a teljesség kedvéért és a földönkívüli intelligenciáról alkotott árnyalt kép kedvéért közöljük: az éjszakát egy rosszul sikerült találka után kénytelen volt egyszál alsónadrágban a Duna-parton tölteni félig a hideg vízben rejtőzködve, de nem dühöngött, rezignáltan bújkált a vízben amíg hajnalban a férj elment a jachtról a Jaguarjával, ekkor a közeli nonstopban töményitalt vásárolt és alsónadrágban hazataxizott.) Az eset után viszont egy hónapon keresztül erős tüdőgyuladás gyötörte. Orvosához fordult és leadta táppénzes papírját a főnökének. Búcsúlevelében megemlékezett róla, hogy látva a táppénzes papírokat, az orvosi rendelőben történteket és a főnöke arcát, amikor leadta a táppénzes papírokat, és hallava könyvelő-iroda adminisztrátor hölgyeinek reakcióját arra a kihívásra, hogy betegszabadságot számfejtsenek neki, kicsit megrogyott a hite Magyarországban.
Ekkor kicsit másképp reagált, mint egy átlagmagyar, felment a netre, és elolvasta a keresőképtelenséggel, a munkaviszonnyal és a bérelszámolással kapcsolatos fontosabb jogszabályokat. Amikor ezzel végzett, furcsa dolgokat tapasztalt magán: még a tüdőgyulladáskor megismertnél is kegyetlenebb fejfájás tört rá és a harciűrhajós múltjában megutált, jellegzetes harctéri idegesség. Ezután visszaprogramozta galaktikussá az agyát, és néhány perc alatt átolvasta az összes hatályos magyar jogszabályt, majd újraolvasta a biztonság kedvéért az Szja. törvényt. az Adózás Rendjéről szóló törvényt, az Egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt és a Munka Törvénykönyvét, és végül az összes közhivatal szerverét feltörte és tanulmányozta. A búcsúlevele szerint ekkor olyan harctéri idegesség fogta el, amit utoljára 2000 éve tapasztalt amikor a Centaury 5 naprendszer mellett átesett a tűzkeresztségen és először ölt lézerkarddal.
Mindez 2009. 07. 05. napján, vasárnap történt. Rövidebb hezitálás után a földönkívüli intelligencia megtalálta a célravezető megoldást, és döntött. Ledobta az emberi formát, teleportálta magát a spanyol kincsek melett a tenger mélyén pihenő űrjárművébe, és másnap, 2009. 07. 06. napján megjelent az űrjárművel a parlament előtt, a Duna felett lebegve. Azzal kezdte a szerinte célravezető megoldást jelentő műveletet, hogy napalmot okádva az űrjármű fegyvereiből porig égette a az Országgyűlés épületét a képviselőkkel együtt, és nem törődve a járulékos veszteséggel minden emberi lényt lemészárolt a parlamentben. A fontosabb közjogi méltóságokkal és a parlamentben képviselettel rendelkező politikai szervezetek vezetőivel azonban mást tervezett; levágta a fejüket, majd felnégyelte a testüket, a fejüket kopjákra húzta és teleportálta a Várba, a felnégyelt testeket pedig okulásul teleportálta a megyékbe. A műveletről felvételeket készített és elküldte az ENSZ-be, és az Európai Parlament részére azért, hogy a felesleges gyanúsítgatásoknak és a nemzetközi szankcióknak elejét vegye.
Búcsúlevelében, melyet a világ összes hírügynökségének és sajtóorgánumának eljuttatott, közölte továbbá, hogy rettenetesen sajnálja a nem tervezett veszteségeket, vagyis a parlament civil személyzetét és a gyönyörű neogótikus épületet - ezeket harciűrhajós múltjából megmaradt harctéri idegességének a rovására írta - ezért kárenyhítésül a spanyol gályák kincseit felhasználva kifizette a teljes magyar államadósságot. A magyar politikai elit színe-javának brutális kiírtását összességében azzal próbálta mentegetni, hogy ő "nagyon szerette Magyarországot".
Az esettel egyidőben a világ valamennyi fontosabb fejvadász-cégének szerverén megjelent egy üzenet: "Komoly múlttal és jó adottságokkal rendelkező közép-európai ország becsületes vezetőket keres".

Misi és a Banzai

- Szia Misi!
- Helo srácok!
- Már vártunk nagyon, nem akartunk addig belevágni a buliba, amig nem vagy itt. Mit iszol? Van sör, bor, meg a múltkor ami megmaradt vodka, azt is elhoztam. Mondjuk szerintem először rá kellene mennünk erre a hápéra, amit Krisi hozott.
- Ja, jó lesz az, induljunk be.
- Akkor: a jó isten adja, hogy minden nő hagyja!
- Egészségetekre!
- Hííj, a kurvaanyját, ennek aztán van húzása, de mondjuk nem rossz az íze.
- Hát jobb mint a gyógyszerek, amiken mostanában éldegéltem…
- Jó is, hogy mondod. Hallod, elég nagy cirkuszt sikerült itt összehoznod!
- Hát vazze erre én se számítottam. Gondoltam, hogy lesz egy kis visszhangja, hisz anno azért nem ment olyan rosszul a szekér, de ez… Hát ez minden várakozásomon túltesz…
- Na de szerinted normális ez? Egyáltalán, jól esik ezt látni?
- Meg kell mondjam, egy ideig tetszett, hogy nem felejtettek el az emberek, és ennyi idővel a zenitemen túl is komoly érzelmeket váltok ki a népből, de aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a dolgok kezdenek mocskosul elfajulni. De akkor már nem volt mit tenni. Nem volt visszaút. - Na de egyáltalán mire volt jó ez az egész? Nem lett volna jobb mégiscsak végigcsinálni a bulikat, úgy, ahogy tervezted? Szerintem az is ütött volna elég nagyot.
- Lehet. Ki tudja. Most már alighanem sosem tudjuk meg. De tudod amikor elkezdtem kidolgozni a koreográfiákat, és próbáltam mozgatni asszott testemet, pont mint régen, hát barátom, rá kellett jönnöm, ez már kurvára nem úgy van, mint egykor. De ez csak az egyik. Volt más érv is.
- Ugyan mi a tököm?
- Képzeld csak el! Ott volt a nyakamon az a tengernyi tartozás. Oké, turné, meg 50 fellépés, meg kisfaszom, na de ha nem jön be? Ha a lőtéri vak kutya sem lesz rám kíváncsi? Akkor benyeltem volna a brét rendesen. Akkor nem maradt volna adu a kezemben, hisz azután ki csöcs kíváncsi egy bukott ex-ikonra?! Nem, valami tutibbat kellett kitalálni. Még jó, hogy jött ez a „murdella-ötlet”.
- Vazz, hát neked aztán megvan az akasztófahumorod…
- Papi, hát ne legyél már ennyire merev, itt vagyok, nem? Ti látjátok, a többi meg azt gondol, amit akar. Kábé leszarom, amíg ez ilyen jól tejel nekem…
- De tényleg, miből is van most lóvéd? Mindenhol azt lehet hallani, hogy ingyen van minden, belépő, közvetítés, tököm tudja.
- Na és ezt hol is hallottátok? Ja, a tévében. Komám, legalább neked lehetne annyi eszed, hogy tudd, a média nem azért van, hogy igazságot mondjon. Ha úgy lenne, sok minden másképp lenne ebben a világban… Az igazságot elég, ha azt tudja, aki beavatott. Vagy aki kíváncsi és utána megy.
- Hát vili, végülis nekem is gyanús volt, hogy az az esemény, amit a világon eddig a legtöbben láttak a tévében, az így vagy úgy, de azért nem lehet rossz bolt.
- Na látod, kapizsgálod Te ezt…
- És akkor ott vannak még a letöltések, az újabb lemezeladások, a különféle ajándéktárgyak, pólók, egyéb szarságok.
- Így-így, erre igyunk!
- Ja, igyunk, zúzzad!
- Te figyi, és nem sajnáltad azokat a kislányokat sem szerte a világban, akiknek most megszűnt az egyetlen örömforrásuk? Akik eddig éjt nappallá téve azon kettyóztak, hogy bújják a rólad szóló cikkeket, olvassanak rólad, lássanak téged?
- Ja, az olyan csitrikre gondolsz tesó, akik még meg sem születtek talán, mikor utoljára koncertet adtam, most meg mikor kimegy a tévé a nyilvános megemlékezésre, akkor egymás nyakába zokogják a kamera számára jól érzékelhető műbalhét penderítve, hogy „mi lesz velünk nélküled, jaaaaaj, hogy fogom kibírni, mit csinálok ezután?”
- Aha.
- Na nekik azt üzenem, hogy kurva gyorsan húzzanak vissza az iskolapadba, és tanuljanak rendesen, mert az a dolguk. Az ilyen amúgy sem tud rólam igazán sokat, lehet beugrik a nevem hallatán neki egy-két szám, de hát tudod hogy van ez, ilyenkor aztán mindenkinek jár pár perc hírnév… Ők meg éltek ezzel.
- Zsír. Sima ügy. Nem vagy Te hülyegyerek.

- Igyekszem...
- Na és mi lesz ezután? Most már nem nagyon fogsz tudni megjelenni sehol. Eddig is feltűnést kelthettél, de ezután meg tán még szívrohamot is okozhatsz egy-két hitetlennek.
- Hallod, másra sem vágytam jobban, mint erre. És tudod miért? Most majd szépen felmarkolom az egész korpát, aztán elhúzok valami isten háta mögötti helyre, ahol eddig nem rádió, meg tévé, de elektromosság sem nagyon járt, és mást sem csinálok majd, mint tolom a törzsfőnök legszebb feleségeit, miután a sámán jól begombáztatta az egész szigetet…
- Á, te kis hamis, áruld el, hogy ez miatt volt minden!
- Papi, jó buli lesz az is, de gondolj bele, ha nem lépem meg, éppen koncertem lett volna augusztus 7-én, akkor hogy a faszba tudtam volna eljönni a Bokod Banzai-ra?

- Jajj, elfelejtettem, hogy nagy ember voltál, igazad van. Na hozd a papírt, a csiga már kész van, itt az ideje randizni a Halászok Barátjával is…

Levél a Halászok Barátjához

A minap elfogtam egy levelet. Elolvastam, és az utolsó szaváig egyetértettem vele. Ezért most szépen megosztom, had vonja le belőle mindenki a maga következtetéseit... Vagy ha nem, csak gondolkodjon egy picit rajta... És utána énekelje le szépen Babylont... A levél címe, mert az is volt neki: "BM elektronikus levele a Halászok Barátjának a mindennapokból."

"Szia dear Halászok Barátja!
Mostanában ritkán emailezünk, de most muszáj írnom... Résztvevője voltam ma egy érdekes dialógusnak, elmondom a kontextusát:
Faszikám településéről megszűnt a céges buszjárat a cost down jegyében, két és fél hónapig baszott bejönni dolgozni, merthogy nincs busz, persze leszámolni se jött be, merthogy nem. (Nem mondta el miért. Egy pár napig megpróbáltak bejárni félig kocsival, félig busszal, de a lakhelyéhez legközelebb csak Szlovákiában van céges buszmegálló, és odáig kellett volna kocsival menni, meg is próbálták párszor állítólag, de ott a haverja kocsiját összekarcolták, mert magyar volt a rendszáma.) Behívtuk munkaügyi egyeztetésre, bejött, nyafogott egy sort, hogy így, meg úgy, hogy tudták lent a termelésben a csopik, hogy ő a busz miatt nem jön be melózni, stb., stb.
Elmondtam neki hogy az igazolatlan hiányzást a keresőképtelenség miatti betegség menti ki úgy, hogy ne legyen ok a rendkívüli felmondásra, és elmondtam, hogy a munkáltató 2,5 hónap igazolatlan hiányzáskor nem méltányos, nem engedi meg, hogy akkor na jó gyere dolgozni... és nem engedi el közös megegyezéssel sem (ha a dolgozó mond fel, vagy ha rendkívüli felmondás van, csak 3 hónappal a munkaviszony vége után van munkanélküli segély, ha a közös megegyezés van, akkor jár azonnal), merthát azért ez mégiscsak munkahely, és a cég neve van kiírva a kapu fölé és nem az hogy "Óvoda", vagy nem az hogy "Máltai Lovagrend Szeretetszolgálata".

És itt jön a lényeg.

Mondom, hogy 2,5 hónap igazolatlan hiányzás után nincs esély méltányos elbírálásra, és itt jön a válasz, ami odabaszós az én marihuánán gyengült agyamnak:

Persze mert xy egy büdös zsidó, de majd ha mi pártunk fog nyerni...

Naszóval, dear Halászok Barátja, azt hiszem ezek után nem fogok elmenni szavazni, lehet hogy soha többet, ugyanis elég szar világ fog következni itt nálunk és beigazolódik szegény, félalkesz, 1991 februárjában részegen megfagyott nagyapám víziója a demokráciáról:
"...itt az marad meg, aki úszni tud..."

Szóval Halászok Barátja, lehet, hogy ki kell fennünk a görbe kardokat otthon Hidason, csak azt nem tudom, majd kivel szemben fogunk a barikádokon elpatkolni, és milyen alapon leszünk majd a barikádok ifjú hősei helyett a barikádok fiatalosan öregedő hősei. Lehet, hogy én majd építek egy körkörös barikádot öreganyám háza köré, és mindenkire lövök majd, aki közel jön: majd jönnek egyik oldalról a roma honfitársaink, ők Lungo Drom-jelképes zászlókat lengetnek majd és lesz közte Dávid csillagos szimbólum is, és a megafonjaikból majd Mitsou-áriák fognak felhangzani a jellegzetes Mitsou-féle repedtfazék hangon elektronikus zenei alapból héber nyelven, és barna fejű pödört bajszú csávókák törnek majd be először a barikádomba, és ők húznak karóba vagy négyelnek fel... de ha nem sietnek, akkor a másik oldalról hamarabb odaérnek egyéb honfitársaim, akik árpádsávos szimbólumokat lengetnek majd, és lehet, hogy nagy haverom Radák Radáksson Svéd Műlovar ott fog sarkantyús csizmában kalotaszegi legényest táncolni, peckesen, hogy feltüzelje őket, mint egy sámán, és vagy Hitlerjúgend dalok zengenek majd a megafonjaikból vagy irredenta dalok, de az is lehet, hogy valami pattogós népzene... de legvalószínűbb az, hogy a Gój motorosok érnek majd oda legelőször, és Molotov-koktéllal pusztítják el a barikádomat mindenkit megelőzve... és hamar leég majd a maradék hajam is, és olyan leszek, mint egy kisebb hímnemű Jeanne 'd' Arc, vagy mint a rosszul járt egri nők.
Azon még gondolkodom, hogy mit fogok énekelni, miközben elpatkolok... a Himnusz túl sablonos lenne... lehet, hogy legalább elpatkolásom közeledtével befogom a pofám, és megpróbálom méltósággal fogadni a Gój motorosokat és a kaszást..."

És miután én ezt a levelet elkaptam, csak annyit tudtam válaszolni BM-nek:

"jézus Mesterem.
szenzációs.
elmondom majd, miért tetszik különösen.
mert kb. hasonló alapú gondolatokban úszom már egy ideje, csak ennyire nem csapódott ki az elmém üvegfalán még.
igazából kurvára elegem van abból, h hazám mindenféle olyan csoportok hatása alatt áll, akik valamit úgy érzik, jobban tudnak, mindenkinél és mindennél, és ők spanyolviaszt is szarnak, és ha eljön az ideje, mindenkit lekaszabolnak.
ahelyett, h mindenki elmenne a maga Hidasára, belenézne a másik szemébe, és azt mondaná: Barátom, bontunk egy sört?"

Lendületből...

Ha már ennyire belejöttem a videók beágyazgatásába, akkor mutatok még egyet. Mivel nemrég szó volt a Rackajamról, és Kapitány megosztotta velünk fantasztikus vonatkozó koncert-élményét, ezért talán aktuális lehet, ha felelevenítjük tőlük azt, amit én személyesen tavaly novemberben ismertem meg, akkor, amikor először mentünk bulizni BM-mel és a Fővezérrel úgy, hogy az éjszakát Mesterék puccos és fullos kérójában töltöttük, és bár Copy Conra gyúrtunk a Gödörben, de a bejárat előtt kígyózó tömeget látva megrettentünk és inkább továbbálltunk a Szódába, ahol a tindáttát kivéve mindannyian remekül szórakoztunk. Szóval ezt Ferenczy-ék a népszerű (gondolom, mert én nem ismerem...) német előadóval, Clueso-val követtek el. Hamar a kedvencemmé vált, ami az elsők között jutott eszembe róla, s amit azóta is gondolok: na igen, ez zene...