Következzen Krisi bámulatosan érzelemgazdag írása, ami nekünk, akik részei vagyunk ennek a fogalomnak, amit Fifty Fingers névre kereszteltünk, minden sorával, minden mondatával a lelkünkbe markol, amit olvasva borsódzik a hátam a feltóduló emlékek és érzelmek viharában, de ami másnak, ki még sosem volt velünk Hidason szintén igen plasztikusan adja át azt a csodát, amit mi magunk között Hidasi Pompának nevezünk...
A minap egy olyan ötlet, kérés érkezett az egyik barátomtól,hogy írjam le, mit jelent számomra Hidas.Így leírva a szó nem más, mint egy név a sok ezer magyar falunév közül, de van egy társaság akiknek ez már jóval több annál.
Én is tagja vagyok ennek a társaságnak és bárhova is szólít az élet, mindig is az akarok maradni.
Szóval mi is az a Hidas.Ez a szó már fogalom, egy jelenség ami magába sűríti mindazt, amit egy ezerarcú, tehetséges és jóravaló 5 ember képvisel.Ez az 5 ember elvonul egy baranyai faluba, ahol kilépnek a hétköznapi világból és egy teljesen más világban találják magukat.
Megérkeznek és átlépnek egy mágikus kapun, ami sok embernek csak egy egyszerű vasből készült kapu. Ez nem más, mint a nagymama portájának kapuja.A kapun túl már Hidas-transzban vannak, hétköznapi emberek által már meg nem értettek, menthetetlenek, pedig csak elkezdődött vmi , amit már mindannyiuk várt.
Egy utazás, mely során a teljesen más életet élő, teljesen különböző, de energetikailag mégis összetartozó egyéniségek kivágnak magukból egy szeletet, amit beleraknak a Hidas-fazékba, és begyújtják a kályhát a fazék alatt,amit a friss akácfa által táplált tűz ereje teljesen átforrósít.Ennek következtében az 5 szelet teljesen eggyé olvad.Gőze először átjárja a szobákat,beivódik minden egyes zugba ,majd kijut a kertbe, és aztán kiáramlik a faluba is.
Nincs már materiális világ, teljesen máshol vagyunk, egy burok vesz körül mindannyiunkat.Utazunk, néha megállunk, meghallgatjuk egymást pedig már beszélni sem kell. Kezünkkel átnyúlunk a burkon néha, és a materiális világban létező elemekből, mint pl szén, hidrogén,és oxigén-ből álló dolgokat veszünk magunkhoz.Ezek erősítik a burkot, mélyítik az utazást.
Aztán egyszer csak ébredünk.Tudjuk,h vége,tudjuk,h visszatértünk a hétköznapi ember valóságába, de elraktároztunk magunkban minden egyes percet, még ha abban a pillanatban nem is tudjuk felidézni.De biztosak vagyunk benne, érezzük, h újra átéltük, együtt, közösen.
És aztán várunk.Várjuk a következőt.
Ez számomra Hidas és minden arra érdemes, olyan lelkületű embernek, mint akik ezt az 5 főt alkotják, kívánom,h legyen egy saját Hidasa,mert az élményt leírni nem lehet, csak megtapasztalni.
The Doors - Break on Through
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése