Két dolog...

Két dolgot szeretek igazán. Az egyik az állandóság, a másik a változás. Szeretem az állandóságot, mert biztonságot ad, amire nekem szükségem van ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ezért nem változtatom túl gyakran a lakóhelyemet, a munkámat. De igénylem a változást is, mert ez az, ami mozgásban tartja az életet, ami mindig új impulzust, új kihívásokat ad, ami feltölt, továbblendít a nehéz pillanatokon. Ezért szeretek eljutni új helyekre, átélni addig nem tapasztalt élményeket, érzéseket.
Mostanság az van, hogy alighogy túlvagyunk a brancs utolsó harmincas ünneplésén, lassan jön a következő mérföldkő, az első pisiltető buli. Rohan az élet. Ez nem újdonság. De ami örömteli, hogy körül tudtuk venni magunkat olyan emberekkel, akikkel lehetővé tesszük egymás számára, hogy ne elrohanjon mellettünk, hanem minden fordulóponton egy kicsit megállhassunk és átélhessük a pillanat, a múló érzések minden mélységét, és szépen a közös emléktárunkba eltehessük őket. Mindenki minden jelentőségteljes eseményre másképp, más módon, más mértékben, más részletekkel kiegészítve emlékszik, egy-egy elméből kiszállhatnak apró emlékkockák, de így, hogy együtt tudjuk megélni őket, később mindig van mód újraépíteni az emlékezés, az élmények vázáját. Ezt az ajándékot nagyon nagyra becsülöm, olyan valaminek tartom, ami kevés embernek, a legszerencsésebbeknek adatik meg csupán.
Voltak időszakok, amikor az egyetlen célunk talán csak az volt, hogy legyen egy kellemes esténk, érezzük jól magunkat egy pár órára, felejtsük el a mindennapi gondokat, igyunk, formatáljunk. Na, az mondjuk nem változott, ezek a kísérő-rítusok általában most sem maradnak el, ámde az apropó, ami összehoz minket, kezd egyre komolyabb lenni. Túl vagyunk már az első esküvőn (na meg a legénybúcsún…), megvolt az utolsó harmincas is, de most jön az, ami talán a felnőtt korba, már úgy értem, nem a számokkal, hanem a komoly felelősségvállalással jelzet felnőttkorba lépésnek a legmarkánsabb útjelzője: a gyermekvállalás. Kicsiny, ámde annál szorosabb gengünk kötelékeit elérte végre ennek a várakozásnak az utolsó fázisa is. Dorottya vagy Zsófia hamarosan megérkezik.
Személy szerint számomra az a legbizarrabb az egészben, hogy valahogy olyan hirtelen, kicsit átmenet nélkül történik minden számomra, egyszer csak azt vettem észre, hogy itt állunk, már nem a tízórait majszolom a nagyszünetben, de nem is a nyolcadikosoknak írom a búcsúbeszédet, meg nem is érettségi vagy államvizsga tételeket dolgozok ki, hanem azon morfondírozok, mit fogok mondani cimborámnak, amikor csörög a telefon, és meghallom a jó hírt. De ez a felismerés, hogy az első nagy etap kezd lezárulni, és szépen lassan mindannyian, kivétel nélkül belefutunk abba a ciklusba, amikor már nem azért leszünk itt, hogy jól érezzük magunkat és készüljünk fel feladatokra, hanem azért, hogy megoldjuk őket, szóval ez a felismerés nem aggodalommal, kétségbeeséssel, hanem melengető örömmel tölt el, mert változást jelent, és mert állandóan ott leszünk egymásnak…

Boldog vagyok

Tegnap csodálatos környezeteben fantasztikus estét töltöttem együtt a barátaimmal, finom borokat ittunk (a nyertes: Varga Óvörös Barrique Cuvée), ma pedig itthon vagyok, épségben, egészségben, süt a nap, finom ebéd vár a hűtőben, nemsokára itthon van a barátnőm, aki szeret, szól az Irie Maffia Sound System, és negyed óra múlva kezdődik a tévében a Fradi-meccs ismétlése, amin győztek zöld barátaim.

Akinek ennél több kell, az bolond...

Én pedig boldog. "Mint a természetes szőlőborok híve, eddig ellenálltam a tölgyfa ízű borok divatjának. Első ilyen próbálkozásunk az Óvörös, amelyben a barikolt illatok és ízek mellett úgy érzem, sikerül megmutatni a tradicionális boros értékeket is. A bor úgynevezett francia cuvée, amelyet a három fő francia fajta: a Pinot Noir, a Cabernet Sauvignon és a Merlot alkot. A különböző fajták eltérő karaktere összhangba került a kezdetben kis-, később nagyfahordós érlelés hosszú ideje alatt. Illata vaníliás, meggyes, ízében ezenkívül megjelenik a csokoládé is, fő értéke a tanninos utóíz hosszú lecsengése. Fogyasztását 20 C˚-on vörös húsok, fűszeres magyaros ételek, érlelt sajtok kísérőjeként ajánljuk."

Levelet fogtam

Hogy is szól a már-már szólássá nemesült szókapcsolat, melyet egy üzenetében és mondandójában, morális építőjellegében nem túl hasznos, ámde sokak által ismert és követett tévéműsorban hallani olykor? Megvan! "Elfogtam egy levelet!" Na, csak az a különbség, hogy ezt bizony tényleg érdemes elolvasni...

"2010.05.21.

Szia Dear Halászok Barátja!

Hát sajnos viszonylag régen, talán márciusban találkoztunk, aztán visszamentél Hollandiába és azóta, nem is írtam, pedig lenne téma, kár hogy nem vagy itt valahol a közelben, tágíthatnánk újra a tudatunkat, tartok tőle, hogy ránk férne...
Nagyon jó híreim is vannak meg persze kevésbé jók is. Nagyszerű hír, hogy bővül a klán, amikor itthon voltál, még nem tudtam, de most már egészen biztos. A Viki már 15 hetes terhes, hatalmas az öröm mindenki kettő húszat ugrott örömében a családból, főleg a Mama és az Anyu. Tudod, hogy milyen unoka centrikusak. Nagyon megörültek a hírnek, az Anyu szerintem kicsit átgondolta a barátságát a szesszel és nagyon remélem, hogy jó időre elfelejtik egymást. Nagyon jól tudja, hogy rám mindig számíthat, bármilyen állapotba jut, viszont ha azt akarja, hogy az unokái is szeressék akkor ez az ő projectje lesz. Neki egyedül kell elérnie, hogy az unokái is szeressenek hozzá menni meg vele lenni, ebben a történetben ő egyedül tud okos lenni és ha megőrzi a mély barátságot a szesszel akkor ez lehetetlen lesz. Úgy látom, vette a lapot és komolyan végiggondolta ezt az egészet, és talán most már megvan a döntés a barátság teljes felszámolására. Remélem képes lesz rá. Az öreg don állapota sajnos nem fordult jobbra, nagyon megviselte ez a rohadt agytrombózis. Eddig sem volt akarata ahhoz, hogy bármit megtegyen, ami nincs kedvére, de a krach óta ez csak fokozódott. Eljött a tavasz, beindult az építőipar ő meg egyre brutálisabban szembesül vele, hogy képtelen dolgozni. Na ez keményen odabaszott az önbecsülésének és teljesen maga alatt van. Testileg és szellemileg is, azon vagyunk, hogy rávegyük, feküdjön be újra egy rehabilitációra. Ha anyám agya egyben van, akkor azért elpöntyörögnek ketten otthon Hidason. Úgyhogy a klánnal nincs semmi gáz, lényegében mindenki jól van.
Üdvözölnek a srácok is Egomból! Egyfolytában emlegetik, milyen ász volt a buli múltkor, csak Carlitost nem értem, miért ilyen búval baszott állandóan. De hát őt így szeretjük. Viszont annak a pincér csajnak, akinek előadtad a bajor söristennős dumát, kurvára nem jöttél be. :)) Mondjuk hülye picsa volt, képtelen volt felfogni a cizellált poénokat. Nem baj, a Tekiéknek tetszett a performansz, úgyhogy, szarni az unintelligens picsákra! még akkor is ha nagy melleik vannak. Az egészet a Carlitost mesélte, tudod ő rá akart menni a kollega nőjére, arra jó dumás feketére, aztán amikor benézett a csajhoz a krimóba, a másik úgy nézett rá, mint tyúk a piros kukoricára.
Hálistennek ez a monszunidőjárás nem bántotta Egomot meg Hidason egyik vályogházat sem. Nem áztak be, nem öntött be a víz, pedig aggódtam ezerrel. Szegény bátyó nagyot húzott azzal, hogy elhordta a hátsó faltól a partoldalt a Mamánál, ha nincs az árok a tövében szerintem szétázott volna a fal. Talán nálatok ott a távoli Hollandiában is mutattak a tv-k híreket erről az esőről, mint a trópusokon bakker, egy hétvége alatt két hónapnyi eső. Jól megszívta az egész ország. Eddig abban a hitben éldegéltünk szerintem sokan, hogy ez egy Isten áldotta föld itt a jól védett, kicsi és gyönyörű Kárpát-medencében. Lehet bármilyen káosz meg árvíz meg tornádó a németeknél vagy nálatok, vagy az angoloknál, ide nem jut el semmi itt fasza az éghajlat meg minden. Hát ez az elmélet rendesen bedőlt! Jó volna már végre elfelejteni, hogy majd a Jóisten megvéd minket, meg majdcsak megoldódik valahogy tőlünk függetlenül is minden. Majd jól választunk, majd a kormány felépíti a szétázott házakat meg lesz pénz a vis major keretből vagy akárhonnan. Hát most adott a feladat. Lehet romokat takarítani meg sarat lapátolni. Aztán meg el lehet gondolkodni, vajon mikor voltak utoljára kitakarítva a víznyelők mondjuk Sátoraljaújhelyen? Mikor nézték meg utoljára, melyik patakmedret hordták tele szeméttel, meg hogy hány unatkozó tagbaszakadt kancigánynak mennyi segíjt fizettek a virágágyások gazolásáért közmunka címen. Pedig lapátolni meg földet hordani a gátkara mindenki tudott volna még tavaly nyáron is akár. Csak hát ahhoz ember is kell nem csak gatya! Kellene szándék meg elképzelés meg akarat, ha ez nincs, akkor majd legközelebb teljes BAZ megyét elviszi a víz.
Sajnos ebben a tárgykörben is igaz, amit már annyiszor átrágtunk közösen: csak egyénileg és maximum helyi közösségek szintjén lehetünk büszkék magunkra. Arra, hogy egész települések dolgoznak heroikusan kint a gátakon, működnek a segélyvonalak, összegyűlt egy csomó élelmiszer, a tűzoltók amit lehet megtettek és még nem haltak meg túl sokan! Viszont a nagy struktúra, a nagy egész, lófaszt sem ér! A reaktivált belügyminiszter jelöltet már láttam a tv-ben gumicsizmában meg bőrkabátban villogni kint a terepen. Majd nyilván Viktor is csináltat pár zsánerfotót magáról árvízzel a háttérben. Az a tippem, hogy az amerikai elnökhöz hasonlóan cipzáros dzseki lesz rajta vagy pulover és nem fognak nyakkendőt kötni a fejére a stylistok, a manírban kibaszott tanulékonyak vagyunk. De sajnos nem várhatunk mindig a Jóistenre meg Kádár Jánosra meg az éppen aktuális Viktorra, itt most rajtunk a sor, rajtunk MAGYAROKON.
Bent a kis autógyárban továbbra is szívok a trógerekkel. Most leginkább őket kell hajkurásznom, hogy minden jogszerűen működjön, amikor elküldik őket. Megtisztelő feladat, néha nehezen viselem, főleg, amikor külső segítség egyáltalán nem jön a közigazgatásból. Már dumáltunk egy "barátomról" amikor itthon voltál. És most véget ért az ügye, megjött a másodfokú hatóság határozata, és Sir az ürge mindent visz! Pont, úgy, ahogy eltervezte. Egyszerűen nem találok szavakat!!!!! Adott egy aránylag intelligens, mocskos tróger, aki egyedül ahhoz ért, hogy a töketlen és halk szavú tb-s hivatalnokokat zaklasson telefonon. És tessék eléri a célját, visz kb 2,5 millió üzemi baleseti táppénzt. Amit azért fizetünk ki, mert beütötte a könyökét a gyárban, ami megrándult a házi orvosa szerint és csak másnap kezdett komolyan fájni. Ez van, így megy ez itt nálunk. Ezt a pénzt Sir mi, buta többség hordjuk össze. És öregem csak nekem fáj, hogy ezt szabadon megteheti, pedig ott van az egész tb rendszert összefogó, nem is túl rossz jogszabályban, hogy a megyei tb hivatal, nyugodtan orvosok előtt vizsgálgathatná az egész esetet! Ha ez Hollandiában vagy Németországban történik – van egy ilyen nevetséges sérülés, egy bevert kibaszott könyök, ami februártól novemberig gyógyul, amit nem a holland vagy a német orvos vizsgál és adott egy munkaképtelenség, amit egy másik ország orvosa igazol le, de a német vagy holland tb fizet, és adott bruttó 325000 Ft táppénz (az átlag havi táppénz kb 3 szorosa) – akkor a „barátom”, azt is megbánta volna a német orvosi szakbizottság rendelőjében üldögélve, hogy megszületett! De hát mi egy gazdag ország vagyunk, főleg ha a szomszéd országok magyar nyelven beszélő trógereit kell szponzorálni! Nem baj, majd Viktor ezt is megoldja, majd lesz hatékony közigazgatás meg minden fasza lesz!
Commanderrel Baranyában a helyzet változatlan. Sokat talizunk és dolgozunk Hidason, van egy sztálini terve, kemelt építeni Ficaknak J. Már-már ő lett a Mama 3. unokája, egy bukovinai sváb. Továbbra sincs csaja, bár állítása szerint leszámolt magában az idealizmussal. Múlt héten mutatott egy videót a youtubon, majd nézd meg. A fideszes Hír Tv egy felvétele az új parlamentből, egy mozgóképes szegénységi bizonyítvány. Ilyen fiúkat termelt ki a demokrácia, ez a jelenkori magyar politikai elit. A sztori lényege, hogy Viktor felvetette, a Fidesz választási győzelméről adjon ki a parlament politikai nyilatkozatot. amiben deklarálja, hogy ez a választás, ez a fölényes győzelem lényegében forradalmi esemény volt. (Nem tudom mi pontosan a forradalom definíciója, de nekem a forradalomról olyan akciók jutnak eszembe, mint az 1789-el induló eseménysor a franciáknál. A Bastille lerombolása, a király lefejezése, Robespier, Napoleon meg a code civil, az forradalom; vagy Magyarország történetében 1848 március 15., amikor a modernizáció olyan kaliberű igény volt, hogy konkrét egyeztetés meg szervezés nélkül, az igazi, valódi és nagyszerű politikai elit, Kossuthék, gyakorlatilag ugyanolyan kérésekkel fordulnak a királyhoz az országgyűlés követeiként, mint amit a Pesti utcán megfogalmaznak Petőfiék. Na ez is forradalom, a leggyönyörűbb, vagy 1956, amikor már nincs tovább türelem és egy város suttyó fiataljai nekimennek a harckocsiknak, mert végre egyszer szabadnak érzik magukat és a politikai elit igazi csúcsa Nagy Imre még véletlenül sem fordít hátat saját magának, hanem inkább mártír lesz, na ez is forradalom. Amikor az egyik szarrágó bagázs lecseréli a másikat, és mivel a másik annyira rosszul végezte a dolgát, hogy az egyik túlnyeri magát, az abszolute nem forradalom.) A parlamentben persze vita indult és a vita részeként a Jobbik felvetette, hogy akkor legyen egy Trianonról szóló parlamenti vitanap vagy politikai nyilatkozat is. A vita hevében pedig, az egyik Jobbikos képviselő azzal zárta a mondandóját, hogy "na majd ezt kint a folyosón megbeszéljük" nyilván valaki beszólt neki, miközben beszélt. Ezt igazi parlamenti képviselő módjára, így reagálta le, mint a kocsmában. Bevillant egy vízió az ukrán parlamentről… 55-60 éves elhízott, zsíros hajú, csúnya fazonok a testükre feszülő rosszul szabott zakóikban meg átizzadt ingben taszigálják egymást meg verekednek és ráncigálják egymás haját... Kíváncsi vagyok, mikor jut el erre a színvonalra a mi parlamentünk. Kocsmai bunyó, parlamenti "ketrecharc", abban a teremben, ahol pl. Nagy Imre vagy gróf Teleki Pál is felszólalt. Az a szomorú, hogy ezeket mi választottuk, ezt a politikai "elitet" demokratikus választásokon, a magyar választó polgárok tartják felszínen, az előző szarrágó bagázst is meg a mostaniakat is. Úgy látszik ezt érdemeljük. Csak reménykedni tudok, hogy ennél sokkal lejjebb nem jutunk.
Az van Sir amit Bob Mester mondott, minél több ember szív füvet annál inkább veszni látszik Babylon. Sajnos a mi nemzetünk kollektív agyán totál ellentétes folyamat megy végbe, kezdi átvenni az irányítást Babylon. Látszatkérdéseken rágódnak azok, akiknek azzal kellene foglalkozni, hogy minél kevesebb éhező gyerek legyen és minél több ember dolgozzon. És minél több rendőr térdeljen a gatyára vetkőztetett kopasz tarkójú kancigányok fején. Nem a Fidesz forradalmi győzelméről kellene nyilatkozni a parlamentnek, hanem egy konszenzuson alapuló döntés és program kellene, egy akcióterv, amit aprólékos munkával kidolgoz egy bizottság vagy valami egységesen működő, pártok feletti testület. A terv arról kellene szóljon, hogyan kezelik a demográfiai problémát, a kollektív munkaundort meg a cigány kérdést, amik előbb utóbb felemésztik a nemzetet. A fiúk a parlamentben elfoglalják magukat majd például a kettős állampolgársággal, ami valóban fontos kérdés, csak azt hagyjuk figyelmen kívül nagyon szívesen, hogy ha így megy tovább, akkor lassan szívesebben lesz valaki szlovák állampolgár, mint magyar. Ugyanis a környező kisantant országok szép lassan elénk vágnak és leköröznek bennünket! Nézd meg Szerbiát, a szerb monetáris helyzetet, jobb, mint a miénk. Nézd meg Szlovákiát, előszeretettel definiáljuk Egomban Felső-Magyarországnak, meg Bregyólandnak. Én viszont látom a saját kis tb ügyintéző szemüvegemen keresztül, hogy a szlovák közigazgatás sajnos hatékonyabb, mint a miénk. Ott elérték, hogy akinek nincs bejelentett, az állam számára látható munkahelye, az is fizet, mint a katonatiszt, olyan, havi pár ezer forintos egészségbiztosítási hozzájárulást, amivel mi csak kísérletezünk. Ez nem légből kapott elv, hanem empirikus tapasztalat. A szlovák állampolgárságú, ex dolgozóink vért izzadnak, hogy utólag leigazoltassák Szlovákiában a magyarországi munkaviszonyukat és elkerüljék ezt a több 10000 ft-nak megfelelelő kvázi "büntetést", amit utólag, a közigazgatás számára nem ismert munkaviszony hiányában akarnak leverni rajtuk. A szlovák közigazgatás, a szlovák tb rendszer képes nyomás alatt tartani a saját trógereit, a saját potya utasait. A miénk csak most kezd el kísérletezni ezzel. Ezeken a töketlenkedéseken nem is kell túlzottan csodálkozni, ha a parlamentben az öszödi beszéd és a "mongyon le" volt a központi kérdés éveken keresztül. Most meg a Fidesz forradalmi győzelme. Nade mindegy Sir, elnézésedet kérem, állandóan belelovalom magam a saját részletkérdéseimbe...
Egy dologban azért nagyon-nagyon bízok. Az igazi Magyarország, az nem a parlamentben van! Az igazi Magyarországot például mi a Fifty Fingers alkotjuk, meg azok a srácok, akiket láttunk az A38 hajón vagy Dorogon a +21-ben vagy akár az öcsémékkel Nádasdon, amikor Csabiék zenéltek. Számomra ők egy másik, egy gyönyörű Magyarország! Hallatlanul büszke vagyok rájuk!!!!! Ők megteremtik az egyéni kötődéseiket egymáshoz és a saját céljaikhoz, meg az igazi MAGYARSÁGTUDATHOZ! Ahhoz az eszméhez, hogy MAGYARORSZÁG a kultúrájában, a polgárai igényességében, munkabírásában és tenni akarásában létezik. Ezek a kötődések sokkal erősebbek, mint akármilyen beteg eszme, vagy valami hangzatos politikai lózung. Ez a másik, gyönyörű Magyarország joggal lehet büszke magára, hiszen mindazt, ami mostanság pozitív itt nálunk, ez a Magyarország tette le az asztalra! Erre a másik Magyarországra kíváncsiak a turisták, ez a másik Magyarország tartja össze a családokat és ez a másik Magyarország dolgozik kint a gátakon az ítéletidőben. És csakis ez a Magyarország a jövőnk, csakis ebben bízhatunk! A nyafogásaim ellenére bízok benne, hogy ez a Magyarország végrehajt egy új reformkort, mert olyan erős, hogy egyik rablóbanda sem képes elvenni az életkedvét. El fog jönni az idő, amikor az országunk polgárai nem csak az egyéni teljesítményekre, hanem a nagy egészre, a Nagy Poliszra is büszkék lehetnek!
Na befejezem a szövegelést dear Sir, üdvözöllek a távoli Hollandiában, aztán várunk haza! Egomban megvan a következő sarokpont, 06.19.-én összejön a FF újra, Krisi is itthon lesz és újra beindulunk höööööööööj J
Ász lenne, ha úgy tudnád intézni a dolgaidat, hogy Te is itthon legyél!

Üdvözlettel:
BM"

Hú, de rég volt...

Mármint az, hogy ide írtam... Hogy frissítettem... Hogy aktualizáltam... Dehát ez pontosan látható is. November. Hidas előtt. Na, ez az, amit nem mehet így tovább. Nem, mert nem ezért lett annak idején elindítva az egész. És a röhej az, hogy még csak azt sem mondhatnám, hogy semmi érdemleges nem történt azóta. Sőt... Éppenséggel csak az az egy Pompa elég élménnyel szolgált ahhoz, hogy akár azóta minden nap felkerüljön csak arról az egy eseményről egy újabb beszámoló... De valahogy ez most így jött össze.
Na, de most, hogy újra itt a tavasz (igen, dagad...), süt a nap és csicseregnek a madarak, s a levegőben már benne érezzük a remélhetőleg ismét gyönyörű nyár lehelletét, ami nyilván megint rengeteg élménnyel, emlékkel, eseménnyel lesz telve, kicsit még utaljunk vissza oda, ahol anno abbahagytuk.

És itt akartam bemásolni Kapitány akkori kis reflexióját az eseményről, ami gyönyörűen, plasztikusan és velősen összefoglalta miről is szólt HPIII-1107. De most az van, hogy nem találom... Kitöröltem? Lehet.
Még szerencse, hogy a fejünkből, az emlékeinkből nem lehet. Lesz még itt szó róla...

Rügyeznek a fák, eljött a kikelet, felkelünk mi is a téli álmunkból, és új kalandok felé indulunk...

Vár ránk néhány 30. szülinap, Hidas, Villány, Bokod, Balaton, meg még amiről most nem tudunk...