Troliút a Nyugatitól

Oh, mozgalom, mi lenne veled a Kapitány nélkül... Jó, a szellemiség él és virul, a lelki színtéren legyőzhetetlenül nyomulunk, de a nyomteremtés szintjéig kevesen és ritkán jutunk el. Szerencsére BM azért gondoskodik róla, hogy ezen a platformon is gazdagodjunk, és ne legyen minden emlék a majdani szenilitásunk, na meg jelenlegi delíriumos állapotaink elé dobva áldozatnak...

"2010.07.27.

Sajnos nem tudok rendesen autót vezetni, és kifejezetten nem tudok pestiesen parkolni, tehát ha a távoli Budapesten találkozom a Commanderrel és Vlagyimir barátunkkal, akkor a tömegközlekedés marad. Commander elég konzervatív és szinte mindig a Nyugati mellett egy Patkó Bandi nevű krimóban elmélkedünk. Fogalmam sincs, mit szeret annyira a Commander ezen a helyen, talán a világos barna, nőiesen sportos pincércsaj a legnagyobb vonzerő vagy a fülledt dohányfüst és az enyhe ételszag, nem tudom. Szóval az elmélkedéseink után, muszáj valahogy hazajutnom a Nyugatitól Zugló vasútállomás közelébe. Többnyire a 72-es trolival megyek. Ez a "jármű" a Teréz-körút és a Podmaniczky utca sarkától indulva hosszan halad a Podmaniczky utcán, ráfordul a Munkácsy utcára, elmegy az Epreskert mellett, vagyis elhalad Terézvárosnak a Nyugati vágányaival határos külső részén, aztán a Szondi utcán egy kicsit párhuzamosan megy az Andrássy úttal, majd a Hősök tere és az Állatkert között eléri a Dózsa György utat. Itt átvág a 14. kerületbe, elmegy a Gundel étterem az Állatkert a Fővárosi Nagycirkusz és a Széchenyi fürdő között, átszeli a Városligetet, végül a Hungária körút vonalát belülről követve és kicsit "kiegyenesítve" megkerüli a parkot, végigdöcög a Hermina úton és eléri a Zugló vasútállomás megállóhelyet, ez a végállomás a Thököly út és a Hermina kereszteződésénél. Vagyis az ember megnyer egy kisebb városnéző túrát a BKV Zrt. segítségével. Ha Commanderrel és Vlagyimirrel elmélkedünk, akkor legtöbbször bölcsészkari szintre isszuk magunkat. A Terézváros peremén zötykölődik velem a troli, mégis elkap a kerület fílingje. Üldögélek a félhomályában és a harmonika ajtó feletti irányfényben figyelem a szőke, egyenes hajú lányt, miközben leszáll, egzotikus arca van kicsit horgas, indiános orra, azon agyalok vajon zsidó vagy roma gyökerei vannak? Nem túl messze az Erzsébetváros mélyén ott pihen a régi Zsidónegyed, mindkét eredet belefér. A buszon az összes, rossz arcú izzadtságszagú férfi őt figyeli. A lány leszáll a Szinyei Merse utcai megállónál az izzadtságszagú arcok a Munkácsy utcában. A troli vonala mellett van itt egy szétvert régi épület, olyan mintha lebombázták volna és itt lenne '44 decembere óta... Vele szemben egy középiskola lenyűgöző szecessziós épülete, még sok-sok évvel az utolsó felújítás után is gyönyörű, aztán ott a Szondi utca és a Munkácsy utca sarkán az Epreskert művész telepe, félkész szobrokkal és mindenféle alapanyagokkal... Fordul a troli és tovább gyűrűzik bennem a fless, pörög az agyam... Eszembe jut az egyik kedvenc filmem periférikus jelenete. Az Eperjessel fémjelzett "Eldorádó". Nagyon szeretem ezt a filmet, olyan szerintem, mint egy Petőfi-vers. Sehol a világon nem értené meg senki, aki nem járt Budapesten és nem tudja mi történt '45 és '56 között Magyarországon. Ennek hiányában maximum egzotikus lehet a film, olyan jelenetekkel, mint a felszálló lufik a diftériás gyerekek kórháza előtt vagy az ’56-ban géppuskával tankra lövő suttyók. Csak mi magyarok tudjuk a maga teljességében felfogni. Még az elején történik az a jelenet, ami azóta itt van az agyamban, hogy először láttam. Valahol '45 környékén járhatunk, vége a háborúnak, virágzik a piac, Sanyi bácsi kaszál és újjászületik az alvilág. Helyszín egy lepukkant, talán óvóhelyen berendezett mulató, megy lefelé a lépcsőn a kamera, valaki egy szajhát nyüstöl, a színpadon két kövér díva énekel, és az egyik sarokban egy megtört zsidó gengszter feldúltan magyaráz a nőjének, a nő próbálja nyugtatni és körülvenni a kedvességével "...vége a háborúnak boldogok leszünk..." de nincs hatás: "... ezek elgázosították a mamát..." a nő feláll és elmegy valamerre, köszönni valakinek vagy italért, a zsidó gengszter pedig bekapja a forgópisztolyát és szétloccsantja a fejét, az agyveleje felkenődik a falra…

Nekem ez a zsidó gengszter és a mama, sokkal pozitívabb szereplői a magyar történelemnek, mint azok, akik hagyják így szétrohadni ezt a kerületet. A zsidó gengszter meghalt, mert szerette a mamát, a mama pedig meghalt, mert itt született Magyarországon, lehet hogy itt a Terézvárosban. Kívül esett Raoul Wallenberg akciórádiuszán, nem volt elég pénze és kapcsolatrendszere hogy elbújjon, a fia sem volt elég ravasz és ügyes, hogy megmentse. Feltette a sárga csillagot, meghalt Auschwitzban és integráns része lett a magyar történelemnek. A politikusnak csúfolt, hazátlan, janicsár rabszolgák, akiknek az ősei, lehet, hogy szintén itt születtek ebben a kerületben, lehet hogy máshol, lehet hogy genetikailag tisztán magyarok, egy ezreléknyit, sem tisztelik annyira az őseiket, mint a zsidó gengszter a filmben. Ezek a janicsárok az én olvasatomban rosszabbak az utolsó, zsugori, zsidó szatócsnál, aki meghalt a lágerekben, mert ezeknek volna a kezükben hatalom, hogy tegyenek azért, hogy ne legyenek romok 30 percnyi sétára az Oktogontól meg az Andrássy úttól! Nem csak akkor kéne, bevillanjon az, hogy Andrássy út, amikor felvonulnak a buzik, vagy amikor eljön a Nemzeti Vágta, hanem hétfőtől péntekig munkanapokon is szeretni kellene Budapestet és büszkének lenni a történelmére, meg tisztelni kellene az ősöket!

Itt visszakanyarodok egy régi elmélkedésre Tekivel. Meggyőződésem, hogy a romos épületek és a Terézváros meg a többi budapesti belső kerület pusztulása mögött direkt szándék áll. Ezeket a helyeket, azért hagyják magukra és azért hagyják, hogy slummok, meg a nyomorturizmus célpontjai legyenek, mert így lemegy az ingatlanok értéke. A képlet egyszerű, előbb-utóbb meghalnak a régi tulajok, beköltöznek, vagy már beköltöztek cigány családok, akik még lejjebb viszik az ingatlan értékét és akkor aztán bagóért el lehet adni. Az Erzsébetváros meg a Terézváros még romos állapotban is méltóságteljes öreg épületeiből így lehet egyesével, apró darabonként, hatalmas ingatlan panamákat csinálni. És az esetleg megújuló épületben szinte biztos, hogy nem belvárosi értelmiségiek vagy egyetemisták fognak lakást bérelni! Pöröghet a biznisz, mert a hazátlan babyloni rabszolgák – a nyomorult, magyarnak csúfolt politikai elit – sokkal jobban szereti a pénzt, mint az őseit vagy a városait.

Zötykölődik tovább a troli és bevillan egy aránylag közeli történés az autó gyárból... Ha csak a pénzt szeretjük mindenek felett, ugyanarra a sorsra fogunk jutni, mint a zsidó gengszter a filmben, nem kell forgópisztolyt venni a szánkba és nem fog agyvelő fröccsenni a falra, de öngyilkosságot követünk el, kollektív öngyilkosságot. Az lesz a sorsunk, ami a pusztuló bérházak öreg, nyugdíjas lakóinak, a lassú, magányos agónia és a méltóság nélküli pusztulás. Az emlék az autógyárból... Vissza fog jönni részmunkaidőben dolgozni az egyik irodai részlegre egy nő, aki eddig három gyereket szült és otthon nevelgette őket. Vagyis az utóbbi kb. hat-hét évben nem nagyon dolgozott, viszont felnevelt három gyereket. A legidősebb hat év körüli, lassan iskolás lesz, a második talán középsős óvodás a harmadik két év körüli. A születendő kislányom miatt nyilván érzékenyebb vagyok a gyerekekkel kapcsolatos apróságokra, ezért ragadt meg az emlék. Ülünk az étkezőben, és velünk ebédel az a kolleganő, aki majd a rangidős lesz, és akinek az utasítási alapján dolgozni fog a három gyerekes nő. Nyeljük az üzemi kosztot, és közben, forgatjuk a szemünket, meg vonogatjuk a vállunkat, hogy na vajon milyen teljesítményt tud kihozni magából a visszatérő anyuka, milyen szinten, milyen intenzíven, tud majd dolgozni. Biztos teljesen használhatatlan lesz, mert mindent újra kell tanuljon. Elfogadjuk a rangidős kolleganő nyafogását és kétségeit, gyakorlatilag előre lesajnáljuk a másik nőt...

Gyönyörű, ez a jutalma a melóhelyén egy anyának, aki szül három gyereket. Szociálpolitikai és nemzetstratégiai nyelvre lefordítva, pótolja a saját és házastársa nyugdíjazása után kieső két főt és még plusz egy fő potenciális állampolgárt, munkaerőt, fogyasztót stb. ad Magyarországnak. A nő fehér ember tehát nem cigány, nem erdélyi vagy felvidéki bevándorló, simán magyar, Esztergom kistérségében él a gyerekeivel, ránézésre jól szituált, középosztálybeli családból származik. Tehát jó eséllyel tisztességesen felneveli azt a három gyereket, mindent megtesz azért, hogy ne naplopók vagy bűnözők legyenek, elindítja őket egy átlagos, normális életpályán. A család Komárom-Esztergom megyéhez kötődik és talán a gyerekek sem fognak kivándorolni, hanem itt Magyarországon fognak majd élni. És ennek a nőnek nincs semmi becsülete. Már jó előre megszavazzuk neki, hogy bénázni fog meló közben, sokat fog hiányozni, mert beteg a három gyerek közül valamelyik bla bla bla... Nem érzünk vele semmi szolidaritást. Pedig ki kellene szálljon hozzá az a kurva, rabszolga esztergomi polgármester a talpnyalóival és a nyakába kéne akasszon egy kisebb érdemérmet, mi munkatársak pedig ha összefutunk vele a büfében, ki kéne fizessük a süteményét vagy a kávéját, mert ezen a mi kis babyloni gyarmatunkon, itt Közép – Európában, elkövet egy egész életen át tartó hőstettet, nevel három gyereket! Az a baj az agyunkkal, mindegyikünk agyával, hogy mindent a pénz babyloni ködén át érzékelünk és csak pillanatokra látunk ki belőle, és sajnos ettől a ködtől hosszú távon egyáltalán nem tudjuk függetleníteni magunkat. A hosszú távú tervezést vagy gondolkodást is maximum befektetések, esetleg autó vagy lakáshitelek, THM-k és kamatlábak vonatkozásában tudjuk jól értelmezni. Szinte senki sem kivétel, az én bölcsészkaron meg néprajz szakon edződött agyamig is csak 34 éves koromra jutott el az, hogy a gyerek a legjobb hosszú távú befektetés, nem monetáris, hanem érzelmi befektetés. De akár monetárisan is konvertálható, ugyanis, ha már öregek leszünk, és képtelenek leszünk dolgozni, az állam pedig képtelen lesz forrásokat előteremteni a nyugdíjakra, akkor talán a gyerekeink esetleg vesznek nekünk gyógyszert és megtűrnek minket maguk körül. 34 éves vagyok, ha lesz annyi esze a születendő kislányomnak, hogy leérettségizzen, a ballagásán mondjuk 54 éves leszek, ha szerez diplomát esetleg, akkor a diploma osztóján mondjuk 60 éves, és minden esélyem megvan arra, hogy soha ne ismerjem meg az unokámat, mert meghalok mire megszületik. Az agyakon és a lelkeken uralkodik Babylon. Nekünk magyaroknak ez különösen veszélyes, mert kevesen vagyunk, akik ezt a nyelvet beszéljük, kevesen vagyunk akkora hősök, mint a fenti nő. Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy nincs előttünk intő példa. A szociográfia és a történelem megalkotta nekünk az egyke fogalmát, és ott van Baranyában, az igazi otthonomtól délre, az Ormánság. Sajnos a vidék református lakói elkezdtek igen hatékonyan egykézni, (csak egy gyereket vállaltak, hogy ne osztódjon a vagyon, aztán tetézték azzal, hogy közeli rokonok is házasodtak, el lehet képzelni a hatást) a falvak elnéptelenedtek, megteltek cigányokkal és most kevés olyan kilátástalan régió van az országban mint ez.

Csak akkor tudjuk elkerülni ezt a kollektív öngyilkosságot, ha minél hamarabb, minél többen elkezdünk családot építeni magunk köré, vagy nem is csak a klasszikus értelemben vett kicsi, anya-apa-gyerekek típusú családot, hanem klánt, egy majdnem vérrokon szerűen kötődő emberekből álló közösséget, ami biztonságot és melegséget ad, mert kevés tragikusabb dolgot tudok elképzelni, mint a magányt.

Lassan elérem a trolival a Thököly út és Hermina út kereszteződését, kinyílik az ajtó és elindulok a Hungária körúton át a Zugló vasútállomás felé… Amikor befejezem ezt a posztot, már ismerem a következő Babylon elleni győzelem dátumát, hamarosan újra találkozunk a Fifty Fingers-el, igaz hogy késve, de megünnepeljük Krisi születésnapját, együtt leszünk és a kis Poliszunkon belül, tovább erősítjük az egységet.

JEGYZETEK

régi Zsidónegyed

Zsidónegyednek hivatalosan a Király utca - Csányi utca - Klauzál tér - Klauzál utca - Dohány utca - Károly körút által határolt Erzsébetvárosi területet nevezzük, de például még ez is bizonytalan, mert ezek szerint nem része a Negyednek az Akácfa utca, a Kertész utca, vagy épp a Király utca terézvárosi oldalán fészkelő Sirály.
(forrás: http://varoskepp.blog.hu/2008/10/13/zsidonegyed_zsidonegyed)

Pest régi zsidónegyede a főváros egyik legrégebbi, legizgalmasabb és leghangulatosabb városrésze, de Európa nagyvárosainak zsidónegyedei között is sajátos, egyedülálló helyet foglal el. Pest belvárosán kívül egyedül itt található meg még nagyobb területen összefüggően is a XVIII. századi spontán városfejlődés során alakult organikus utcahálózat és a régi XIX. századi Pest klasszicista-romantikus kisvárosias beépítése. Itt sűrűsödtek és ma is itt találhatók a magyarországi és fővárosi zsidó hitélet legfontosabb intézményei, zsinagógái, kulturális és adminisztratív épületei. (forrás: http://epiteszforum.hu/node/2609).

Nehéz definiálni vagy egyáltalán körülhatárolni a budapesti zsidónegyedet, városrendezési tervek, az Andrássy út védő övezetével kapcsolatos viták köszönnek vissza a cikkekben. Nem túl mélyreható keresgélés után számomra Perczel Anna nevű szerző cikkei tetszettek a legjobban.

szétvert régi épület

Ez a rom közvetlenül a Podmaniczky utca és a Munkácsy utca sarkán van. 2010.07.31.-n troliztam a Nyugatitól a 72-essel, akkor láttam, hogy dolgoznak az eltűntetésén és a telek felszabadításán. Az elmúlt kb. egy évben lettem figyelmes a romos épületre. Július végéig nem láttam semmi nyomát a bontásnak.

egy középiskola

A középiskola a Kölcsey Ferenc Gimnázium a VI. Munkácsy Mihály u. 26. szám alatt. Az iskola a főváros nagy múltú, több mint 100 éves iskolája. Egykori tanárai és diákjai között neves művészeket, tudósokat, újságírókat, világhírű sportolókat tartanak számon.
(forrás: http://kolcsey-p.hu/)

Epreskert művész telepe

Az Epreskert őspark és épületegyüttes a Terézvárosban. 1921 óta a mai Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik. Ma az egyetem műtermei és a Parthenon-Fríz Terem, a Szobrász Tanszék kiállítóterme találhatóak benne. (Címe: VI. Bajza u. 41.) A Bajza, a Szondi, a Munkácsy Mihály utca és a Kmety György utca határolja. (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Epreskert) Arra a kérdésre, hogy mit keres egy Epreskert elnevezésű hely a város közepén, Terézváros születése adja meg a választ. Amikor a 18. század elején kialakuló félben volt a pesti városfalon túli, új városrész, itt szőlők és gyümölcsöskertek voltak. Pest városa egy rendeletben megtiltotta a területen a szántók létesítését és előírta, hogy gyümölcsösöket vagy szőlőket kell telepíteni.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_VI._kerülete)

"Eldorádó"

Színes, fekete-fehér, magyar filmdráma, 100 perc, 1988. [rendező: Bereményi Géza, forgatókönyvíró: Bereményi Géza, zeneszerző: Darvas Ferenc, operatőr: Kardos Sándor, vágó: Losonci Teri; szereplő(k): Eperjes Károly (Monori Sándor), Pogány Judit (Rózsi, Monori felesége), Eszenyi Enikő (Marika, Monoriék lánya), Andorai Péter (Berci) Haumann Péter (nyomozó), Balkay Géza (Temesvári Miklós), Tóth Barnabás (Imi Valkó), Papcsik András (Valkó Imike) Sőth Sándor] 1945. Teleki tér. Monori, a piac királya újrakezdi tevékenységét. Életelve: akinek aranya van, annak mindene van. Neki van. Lánya hazatér Bécsből és fiút szül. Monori két marék ékszer árán megszabadul a vejétől, az unokát ő neveli. 1950. A piac vegetál. Monori szotyolát árul és kivár. Egy rúd arannyal megmenti diftériás unokája életét. 1956. Monori szeretné külföldre juttatni lánya családját. Az aranyrudakat hátizsákba rakja. Az utcákon fegyveres harc, tankok. Monori rosszul lesz. Eljutnak a kórházba, ahol unokája kezébe nyom egy aranyrudat: szerezzen orvost. (forrás: http://www.port.hu/)

Raoul Wallenberg

Raoul Wallenberg (Stockholm, 1912.-1947?) a Budapesten 1944 júliusától szolgálatot teljesítő svéd nagykövet 20 ezer zsidó náci koncentrációs táborokba történő deportálását akadályozta meg. Emellett lebeszélte a német tiszteket arról, hogy felszámolják a budapesti gettót. A náci terv 70 ezer zsidó lemészárlásával fenyegetett. A diplomatát 1945 januárjában magyar sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt a szovjetek mindennemű magyarázat nélkül letartóztatták. Szovjet fogságban halt meg, de halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok.
(forrás: http://www.mult-kor.hu/20100402_uj_informacio_raoul_wallenberg_sorsarol)