2009. október 28., szerda

A Fifty Fingers és Hidas I., avagy BM Kapitány HP-ról

A következő Pompa dátuma kijelöltetett. Nem volt egyszerű, sok körülmény alakította, de megvan. A sors úgy hozta, hogy az adott évnek pontosan ugyanarra a hétvégéjére esik (a 45.-re), mint az előző évi, az első és megismételhetetlen hidasi ünnep. Ennek apropóján úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy az FF minden tagja egy-egy poszt formájában összefoglalja, számára mit is jelent Hidas. Nem csak a falu maga, hanem az egész eseménynek a szellemisége, annak minden sajátságával és körülményével együtt. Az eddigi két összejövetelen éppen elég lelki muníciót, inspirációt gyűjtöttünk ahhoz, hogy akár egy könyv is megtelhetne az emlékek, benyomások, érzések lajstromozásával, még úgy is, hogy azok közül néhány talán már ököre a sötétség homályába veszett... :) Ezek tehát pusztán zanzái a bennünk élő mély elragadtatásnak, mely zanzák formátuma, "műfaja" mindenki számára teljesen szabadon választott volt, ezzel is a teljes önkifejezés lehetőségére törekedve...
Szerkesztés, korrektúra, egyetlen karakter változtatása nélkül adom közre a műveket, elsőként a házigazdáét...


Hát nem meglepő módon én Szegény Öreg BM Kapitány, mint kiugrott enyhén grafomán és enyhén exhibicionista ex bölcsész kezdeném a sort Teki Papa a Szerkesztő kérésére. Az volt ugye a kérés hogy foglaljuk össze véleményünket, érzéseinket Hidasról a blog kedvéért. Én tudnék egy kisebb eposzt írni és kedvem is lenne hozzá ui nekem az Otthonom Hidas, de most visszafogom magam... Nem tudom kinek mit jelent az otthon fogalma nekem asszem nem csak szimpla otthon Hidas, hanem sokkal sokkal több egyfajta "rókalyuk" vagy "fedezék" is fizikai és érzelmi értelemben. Én elég sok helyen laktam meg éltem is, azután hogy befejeztem az általános iskolát. Kezdtem Pécsen 14 - 18 éves koromig kollégiumban, folytattam Szegeden 18 - 23 éves korig: egyetem, albérletek és kollégium, aztán hazatértem és Hidason laktam 1999 - től 2004 - ig. Ugyan otthon laktam a szüleimnél de gyakorlatilag csak aludni jártam haza mert vagy dolgoztam Pécsen vagy ott lógtam a haverjaimmal meg a most már jó régóta ex barátnőmmel. Aztán 2004 - ben Esztergomban kezdtem dolgozni és laktam két albérletben meg két munkásszállón Esztergomban, jelenleg pedig Bp - n élek 2008 októbere óta... Szóval volt néhány szállásváltásom, de igazából sohasem tudtam a fizikai távolság ellenére elszakadni Hidastól, a családom vájogházaitól meg magától a családtól. Annak ellenére sem, hogy nem az a kifejezetten jó és problémamentes család az enyém, nevezzük inkább klánnak ez ui jobban fedi a tartalmat mint a "család". Vagyis nekem egyszerűen nem sikerült zárójelbe tennem Hidast, sőt a kötődés csak fokozódott mióta nem lakom ott... Ez a falu nekem az örök visszavonulási pont, az a hely ami körbevesz megvéd és megnyugtat és ráadásul még egy csomó energiát is képes adni. Az pedig, hogy a Fifty Fingers nevű társaság immár harmadszor eljön ide hozzánk a klánhoz vendégségbe egyszerűen leírhatatlan öröm. Ide kívánkozik egy mondat Csabitól, a hip-hopp őstehetségtől. Volt lent a mama vájogházában már két nagyszerű buli ahol együtt nyomta a Fifty Fingers és az öcsém társasága és a második zsúron hangzott el ez a mondat, arra kérdésre, hogy milyen érzés ott lenni együtt a komfort és modern fűtés néküli mégis utánozhatatlanul otthonos házikóban "... a világ összes tintahalának nincs annyi tintája amivel papírra tudnám vetni..." szóval ekkora öröm nekem Hidas.

Kerekes Band - Csángó Boogie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése