A Független Kultúrális Híradó jelenti - 5. rész

A továbbiakban újra a "Független Kulturális Híradó" írását idézzük:

"...ÁLMOMBAN SEM HITTEM VOLNA, HOGY ILYESMIRE KÉPES!"... A FÖLDÖNKÍVÜLI MÉSZÁROS HÉTKÖZNAPJAI

Lapunknak nem tiszte mélyenszántó politikai elemzéseket közölni a politikai elit nélkül maradt Magyarországról és nem tisztünk az sem, hogy társadalomtudományi szempontból közelítsünk a földönkívüli által generált alföldi eseményekhez, vagy a rejtélyes Velky Žušćino-i garázdasághoz. Az sem tisztünk, hogy a földönkívüli intelligencia (az egyszerűség kedvéért hívjuk őt továbbra is FKI–nek) hirtelentámadt, hatalmas népszerűségével foglalkozzunk. Beszélnek helyettünk az események, például az a monumentális tüntetés, amit az egykori parlament helyén szerveztek FKI hazai és külföldi szimpatizánsai. A legszelídebb transzparensekre is olyasmiket írtak, hogy: "GYERE VISSZA, NE HAGYD ABBA!", "TE VAGY A MI ROBIN HOODUNK", "NÉZZ BE HOZZÁNK IS!". Viszont nem volnánk igazi zsurnaliszták, ha nem mozgatnánk meg minden követ azért, hogy megmutassuk olvasóinknak, milyen jellem volt emberként a véreskezű mészáros. Hogyan élt közöttünk, milyen hatást tett környezetére, volt-e bármilyen előjele a készülő politikus irtásnak vagy a furcsa genetikai bravúroknak? Az önök számára már jól ismert, FKI-specialistaként elhíresült oknyomozó riporterünk FKI üzeneteinek nyomain elindulva titkos ügynököket meghazudtoló kalandok árán először FKI budapesti lakhelyét kereste meg, és feltette kérdéseit a bérlemény tulajdonosának. A szállásadó nem vállalta címét, nevét és arcát, nehogy FKI rajongói kegyhellyé avassák a környéket, összefirkálják a lépcsőházat és esetleges ereklyegyűjtési célzattal az egész lakást apró darabokra szedjék. Kérdéseinkre apró termetű, láthatóan sokat tapasztalt nyugdíjas özvegyasszony válaszol. A történeti hűség kedvéért és a nagy érdeklődésre való tekintettel az interjút vágatlanul közöljük:

- De k***va nehéz volt megtalálni magát, mama! Az albérlőjelöltek hogy a k***va istenbe jutnak el magához b***meg?! Na mindegy, vágjunk bele! Hogyan ismerte meg a véreskezű mészárost?
- Hát, tudja drága, én már régóta ebben a kerületben lakom. Több lakásom is van itt, de egyik sincs a nevemen… Tudja, a nyugdíj kicsi, az adó nagy, nem sajnálom én senkitől azt az adót drága, jól tudom én azt, hogy a parlamentben is meg kell élni valamiből, csak hát tudja hogy van az, hülye, aki befizeti. Márpedig nekem felnőtt unokáim vannak, akiket támogatnom kell, és nekem is meg kell élnem. Tudja, nehéz most a helyzet és az ember nyitott szemmel jár. Most, hogy dőlnek be a hitelek, most is szereztem pár lakást, de azok sincsenek a nevemen, csak már nem lakik benne a tulajdonos. Mert nekem ugye felnőtt unokáim vannak, akik sokat segítenek nekem. Még a régi tulajdonosok nevén vannak a lakások, mert még a banknak ők fizetnek, de az én pénzemből, és ha jön bérlőjelölt vagy vásárló, akkor már én tárgyalok vele… Tényleg, maga hol lakik?
- Koncentráljunk a véreskezű mészárosra…
- Hát igen, jelentkezett az egyik hirdetésemre egy talpig úriembernek látszó, középmagas férfi. Tudja drága, én a totális módszerek híve vagyok, mindenhol hirdetek, igaz hogy más néven, de frontálisan keresem az albérlőket: kocsmában, falragaszon, interneten, ingatlanközvetítőnél, szóval mindenhol. Felhívott, és találkoztunk itt, ebben a lakásban; megnézte és kivette.
- Milyen benyomást tett önre, amikor először találkoztak?
- Furcsálltam, hogy mindenáron albérleti szerződést akar kötni, amiben pontosan leírjuk a fizetési feltételeket, a határidőket, a vízórát meg a gázóraállást. Leltárt is akart csinálni a lakásban, hogy miket vesz át tőlem. Jól felszerelt lakás ez, van itt minden, láthatja drága: plazmatévé, házimozi rendszer, számítógépek, wifi, műholdas telefon, az unokáim nagyon odafigyeltek a részletekre még a régi albérlőknél. Gondoltam is, itt valami nem stimmel, valami revizor lesz ez, akit nem ismerek. Már azon gondolkodtam, hogy felhívom az egyik unokámat, aki mindig a közelben van, amikor tárgyalok. De végül nem kellett, mert ugye én mindig nagy árat mondok és hat havi kauciót kérek. Tudja hogy van az, jól tudom én, hogy mindenki alkudozni kezd, és akkor van min alkudozni, ha nagy árat mondok. De ez az ember egyből azt mondta, hogy elfogadja az árat, én meg nem hívtam az unokámat, hanem beleegyeztem, hogy nabumm, akkor szerződjünk. Végül is, az APEH-nél is vannak barátai az unokáimnak és gondoltam, nem baj, legyen, szerződjünk.
- Hogy viselkedett, amikor beszélgettek? Maga jó emberismerőnek látszik, ennyi élettapasztalattal a háta mögött, meg azokkal a kétajtós szekrény nagyságú tagbaszakadt állatokkal, akiket elhagytunk a lépcsőfordulóban - gondolom ők a felnőtt unokái... Ahogy engem néz az SZTK-keretes szemüvegén át, már attól kezdek félni, hogy kideríti melyik oldalon van a vesekövem, és gyorsan nekem is kiad itt egy lakást... Szóval nem talált semmi furcsát rajta, nem tűnt idegesnek, agresszívnek?
- Jaj drága, az egy aranyszívű ember volt, és olyan nyugodt volt mindig, mint egy főúr, tudja, még a kócsagtollas időszakból. Maga drága például sokkal idegesebbnek látszik... Na jó, csakhogy ne legyen annyira riadt, kikapcsolom a mobilomat, és így az unokáim is nyugodtabban toporognak az ajtó előtt, mert tudják, hogy maga is tudja... Szóval végig úriember volt, amíg tárgyaltunk, és amikor fizetni kellett, akkor is. Még akkor se szólt semmit, amikor az első havidíjért mindkét unokámat elküldtem. Tudja, ezt én így szoktam, mert így később sem lesz esetleg furcsa, ha találkoznak a bérlők a lakásban az unokáimmal. Még az unokáim is meglepődtek azon a gáláns stíluson, ahogy fogadta őket. Mert amikor a kisebbik unokám mondta, hogy jött a pénzért, akkor nem azt kérdezte az a drága ember, amit a többi szokott, hogy "mi a f***szt keres maga itt", meg hogy "tudja kivel szórakozzanak", meg hogy "azonnal kiköltözöm, csak ne bántsanak", hanem elkérte a kisebbik unokám személyijét! Ettől a kisebbik unokám annyira meglepődött, hogy az igazit adta oda, és abból kiderült, hogy ugyanaz a vezetéknevünk, mert én ugye elhunyt férjem nevét viselem. Így gond nélkül zsebből megkapták az unokáim a pénzt. Az a drága ember utána még fel is hívott, hogy örült a találkozásnak, mert legalább tudja, hogy mindketten biztonságban vagyunk, ő is meg én is, mert ilyen kiváló, keménykötésű és jó modorú unokáim vannak. Szóval nekem egy szavam nem lehetett rá.
- És a ház többi lakói? Mit mondtak róla ők? Nem panaszkodtak, vagy ilyesmi?
- Jaj, dehogy panaszkodtak, pedig elhiheti, ez nem egy egyszerű tömb. A többi sem egyszerű, de ezek a belső kerületek a fővárosban, meg ezek a régi építésű tömbök itten, ezek különösen érdekesek. Vannak ezek a régi öregek, akik még szinte az első tulajdonosok rokonai, meg vannak az albérlők. Egyik bagázs se egyszerű, az egyik állandóan nyafog mindenért, és leveleket írogat az önkormányzatnak, és állandóan itthon van, még az unokáimra se hallgat, mivel már öreg és nincs mit vesztenie. Már néha az az érzésem, hogy unalomból cirkuszolnak. Az albérlők meg olyanok, mint a szellemek. Itt van például az a nő itt alattunk, aki amikor ajtót nyit, sose lehet látni se az arcát, se a ruháját, mert mindig beáll a kinyíló ajtó mögé, és úgy csukja be a belépő mögött, hogy a folyosóról senki se lássa. A nagyobbik unokám mesélte ezt, mert ő egyszer jelentkezett egy hirdetésre, és mit ad Isten pont ehhez a nőhöz kellett jönnie a személyes megbeszélésre…
- Maradjunk a mészárosnál…
- Hát igen, szóval nem egyszerű esetek a lakók. Annak a nőnek mindig rengeteg vendége van a sok hirdetés miatt, főleg férfiak, és mindig itt tartják a megbeszéléseket, de ez a drága ember mindig udvarias volt bárkivel találkozott a lépcsőházban.
- A gyermekes családokkal is megtalálta a hangot?
- Persze, hogy megtalálta, senki nem tudta őt felidegesíteni. Olyan érzése volt mindenkinek, hogy kötélből vannak az idegei. Nagyon higgadt volt, bármilyen gyerekcsínnyel találkozott is. Van például az a család, aki tőlünk balra lakik. Nagyon népes, de jómódú család, mezőgazdasággal is foglalkoznak az unokáim APEH-s barátai szerint, de énszerintem valójában kereskednek, javarészt értékes régi holmikkal meg ékszerekkel, és modern sportkocsikkal. Ezeket mind a barátaik hozzák nekik ajándékba. A gyerekeket is érdekesen tanítják járni meg beszélni. Alighogy járni tud a gyerek, a nyakába akasztanak egy kisebb bikaláncot ezüstből, az oldalára meg egy teljesen élethű játék pisztolyt. Biztos csak azért, hogy az egyensúlyérzékét fejlesszék a gyereknek, mert az a játék pisztoly olyan élethű és olyan nehéz, hogy szinte húznia kell maga után szegénykének. Az első kerek mondata meg szinte mindegyik picinek az volt, hogy "Hkhkáde kussoljá’ má’, vázzeg! Dick!" De az én drága albérlőm még ezeket a gyerekeket is szerette! Amikor például a hatéves szomszédfiú, a Józsika jött föl a lépcsőházban, az a drága ember meg ment lefelé, és a Józsika rátartotta az élethű játék pisztolyát két marokkal fogva a pisztoly agyát, és elkiáltotta magát, hogy "Hkhkáde ne nézzé’ má’ a szemeddel vázze’, me’ lenyomom a torkodon ezt a stukkert! Dick!", akkor villámgyorsan letérdelt a kisfiú mellé, hogy ne csak belenézhessen a pisztoly csövébe, hanem profilból is tanulmányozhassa a mozdulatsor végkifejletét, és megdicsérte a gyermeket, hogy milyen ügyesen tart célra. És azt mondta, hogy nagyszerű harciűrhajós lehetett volna belőle, ha nem ezen a bolygón születik. Amikor pedig összefutott a gyermek szüleivel, javasolta, hogy vigyék el majd öttusázni a Józsikát, mert ebben a sportágban nagyon fontos a célra tartás, és nagy hagyományai vannak a magyar olimpiai mozgalomban. Én mondom magának drága, aranyszíve volt annak az embernek… Aranyszíve…
- Hát, pedig nagyon úgy tűnik, hogy ő áll a parlament lerombolása mögött. és nem is ember volt, hanem földönkívüli, csak felhúzta magát valamin, és kiirtotta a komplett országgyűlést, és még a civileket sem kímélte. Nem néz maga tévét, mama, nem olvas újságot?
- Mit nem mond maga drága! Hogy ő vérengző gyilkos, és hogy földönkívüli? Az drága, kacsa, a zsidók találták ki, meg az EU. Szerintem a parlamentet is a zsidók égették le, és az amerikaiak adták hozzá a napalmot, mert kellett valakinek a telek! Ja, hogy búcsúlevelet írt, és nincs az országnak adóssága…??? Álmomban sem hittem volna, hogy ilyesmire képes…!!!

A szerző: BM Kapitány