Sikerült. Megcsináltuk. A poszt témájához ugyan ez abszolút nem kapcsolódik, de ahhoz, hogy egyáltalán végre új bejegyzés született, nagyonis. A sikerélmény ugyanis, hogy Annvalley-ben végre összehoztunk egy olyan FF-meetinget, ahol nem az alkohol és a felhőtlen Babylon-gyalázás volt a középpontban, talán újra lendületetbe hozza az utóbbi időben igencsak elszunnyadt frissítési hajlamomat. Pedig az elején mennyire azt hittem, hogy az bizony sosem fog lankadni... Na, de mindegy is, kellett hozzá a mai nap, meg a pénteki beszélgetés Művész úrral az új red bullos dohány tesztelése közben, de végre újra "hasznos útra" tértem, és a rengeteg felgyülemlett gondolatanyag egy újabb szeletét adom át az örökkévalóságnak. A szerző ezúton is a Mester, egy vélhetően még sok epizódot megérő sorozat újabb darabjával.
"BŰNÖZŐK TÁMADTAK POLITIKUSOKRA... A FÖLDÖNKÍVÜLI MÉSZÁROS UTÓÉLETE
A lapunkból már közismert földönkívüli intelligencia (FKI) budapesti életének homályos mozzanataiból egyre több kerül napvilágra, és ezzel párhuzamosan a közelmúlt rengeteg megmagyarázhatatlan eseménye nyer sajátos értelmet. Oknyomozó riporterünk az elmúlt hét vérfürdőbe torkolló rendőri beavatkozásának hátterét vizsgálta, összevetve FKI búcsúlevelével.
A búcsúlevél szerint FKI nem akart kísérők nélkül mutatkozni az éjszakai életben, ezért furcsa csapatot gyűjtött maga köré. Oknyomozó riporterünk megtudta, hogy az FKI–vel mozgó 3 tagú slepp tagjai igen furcsán virítottak városunk alvilágának palettáján. Szembetűnő módon udvariasak voltak a nőkkel, már-már 19. századi módon tisztelték a női szépséget, és tenyerükön hordozták a legegyszerűbb virágáruslányt is. Különösen kegyeikbe fogadták a pultoslányokat – a slepp csak "kocsmárosnénak" hívta a lányokat – és mindenáron egyezményes jeleket akartak megbeszélni velük, arra az esetre, ha jönne a rendőrség. (A rendőröket különben "perzekútoroknak" vagy "zsandároknak" nevezték kezdetben.) Meglehetősen utálták a cigarettát, viszont imádtak pipázni, hatalmas rézvégű tajtékpipáik voltak, és a szórakozóhelyeket állandóan telefüstölték. Soha nem ittak más szeszesitalt, csak házi főzésű pálinkát és tiszta bort. Többek állítása szerint mindig golfütők tárolására szolgáló zsákokat cipeltek magukkal. Amikor nézeteltérésre került sor az éjszakában, golfütőkre hasonlító eszközökkel tették harcképtelenné a riválisaikat. Ezeket a golfütő-szerű eszközöket egybehangzó állítások szerint kétmarokra fogták, és boszorkányos ügyességgel forgatták. Egyikük valamiféle rugalmas, karikába csavarodó, ólomgolyókkal felturbózott viperát használt, amivel csattogó hangokat is produkált az őrületbe kergetve ellenfeleit.
A különös csoport, miután vezérük a politikai elit brutális megtizedelése után hazatért, megtelepedett Józsefvárosban és megpróbált hétköznapi életet élni. A csoport tagjai a vendéglátóiparban helyezkedtek el. Egyikük kocsmáros lett, a másik kifőzdét nyitott, a harmadik pedig egy panzió üzemeltetésébe szállt be. Ugyanabban az utcában laktak, hetente egyszer összejártak és mivel állandóan pipáztak, fellendítették a sarki trafikost. Eddig még nem is lett volna probléma, hiszen aránylag szorgalmasan dolgoztak, és rendesen viselkedtek. Viszont szerencsétlen módon volt az utcában egy javarészt kerületi gyermekeket nevelő iskola, amely még nyáron is kénytelen volt működtetni a napközit, hogy a szegényebb sorsú gyermekek legalább egyszer naponta egyenek rendesen. Ez a tény szemet szúrt az "ex slepptagoknak", akik felkeresték a kerületi polgármestert és a három vezető párt; a Narancsospárt, a Szekfűspárt, és a Legeslegjobbpárt kerületi képviselőit, és vagyonuk felét felajánlották az iskola javára. Ez a vagyon nem volt kicsi, ugyanis FKI rendesen ellátta testőreit is a spanyol gályák aranyából. Nem sokat magyarázkodtak, hanem azt mondták, ők a vagyonnal mit se gondolnak, és igen régóta tudják, mi a betyárbecsület. Többek között ezért is adományoznak minden fontos szervezetnek, aki számít, így talán a gyerekeknek is jut valami, mondták. A kerület politikai tényezői kapva kaptak az alkalmon, és szívesen fogadták a monumentális adományt. Azonmód létrehoztak 3 alapítványt az adomány kezelésére, és 3 projectmanagert szerződtettek a gyermekétkeztetés józsefvárosi átszervezésére. A polgármester pedig rövid időn belül megvásárolt egy üres telket a majdani gyermekkonyha részére. A 3 párt 3 demonstrációt szervezett, hogy köszönetet mondjon a nagylelkű és értékes ajándékért. Lengtek a trikolórok, többször elénekelték a Himnuszt és mindenki hosszú beszédekben átkozta a kiirtott politikai elitet és valamennyi vezérszónok megfogadta, hogy pártjuk választási győzelme esetén egy gyerek sem fog éhezni Magyarországon. A polgármester mindhárom slepptagot meghívta és megünnepelte az adományt az iskolában. Mulatószenekarokat is hívott a szülők szórakoztatására, játszóházat szervezett a gyerekeknek, és minden éhes gyereknek zsíroskenyeret adott hagymával. A gyerekek persze örültek a játszóháznak, és kétpofára falták a zsíroskenyeret. A slepptagok rezignáltan üldögéltek a sarokban, hagyták, hogy a kisgyerekek néha meghúzzák cifrára pödört bajuszukat, néha rácsaptak a kenyereket kenegető szakács nénik hátsójára és számolgattak. Gondolkodtak, vajon hány kiló kenyeret ettek meg a gyerekek és mennyi a disznózsír ára a piacon, és közben gyors fejszámolást végeztek az adományozás miatt értékesített spanyol aranyrudak árfolyamáról is. Az iskolai népünnepély másnapján újra kinyitott a napközi, és ugyanazt az ebédet kapták a gyerekek, mint korábban. A következő héten hétfőn változatlanul tökfőzelék volt ebédre pörköltszafttal, kedden túróstészta, szerdán borsófőzelék stb, stb...
Ekkor a slepptagok megbeszélésre hívták a polgármestert és a 3 kerületi pártvezért az iskolába. Ezen a groteszk, tragédiába torkolló megbeszélésen véletlenül ott volt az iskola idős titkárnője is, aki oknyomozó riporterünknek felidézte a történteket. Az interjút bővebben közöljük:
- Hogy került a tragédia helyszínére?
- Aznap éppen dolgoznom kellett, és bent voltam az irodában, amikor megjelent a 3 úriember a polgármester és a 3 politikus társaságában. Megkértek, hogy engedjem be őket az igazgató irodájába.
- Jól értettem, hogy úriembernek nevezte a… Hogy is mondjam… Ezeket a kétes figurákat?
- Kérem szépen, velem végig tisztelettudóak voltak, hurcolták ugye magukkal ezeket a golfzsákokat és a furcsa golfütőiket, és amikor megláttak bent azonnal mindhárman kezet csókoltak és a zsákokból előszedett csikóbőrkulacsokból pálinkával kínáltak, és olyan elegánsak voltak, mint 3 mágnás…
- Mi történt az igazgató irodájában?
- Hát az egyikük, akiket a másik kettő Sándor bátyámnak nevezett, faggatni kezdte a polgármestert meg a 3 politikust. A másik kettő meg se szólalt, ezek talán Jóskának és Bandinak szólították egymást még befelé menet… De ez a Sándor lehetett a főnök. Szóval a Sándor kérdezte, hogy hány kiló kenyér fogyott az iskolai rendezvényen, meg hogy mennyiért jöttek el a muzsikusok meg ilyesmiket. Meg hogy tudja–e a polgármester, hogy mi volt tegnap az ebéd a napköziben.
- A politikusokkal nem is foglalkozott ez a Sándor?
- De, őket is faggatta, például, hogy mennyiért szerződtették a projectmanagereket, meg, hogy a managerek tudnak–e főzni, meg hogy tudják–e mennyi egy kiló hagyma a piacon…
- És ezután mi történt?
- Hát ezt nehezen tudom elmondani, mert minden olyan gyorsan történt... Amikor a politikusok elkezdték mutogatni a projectszerződéseket meg az alapítványok belső szabályzatát, akkor elszabadult a pokol… A Sándor nevű azzal a furcsa, hát nem is tudom, talán viperájával vagy szerintem inkább karikás ostor volt az… Mellbe vágta a polgármestert, aki kizuhant az ablakon, a Jóska meg a Bandi előkapta azokat az éles golfütőket, és a nyelükkel térden csapkodták a politikusokat… Aztán… Hát kicsit szégyellem magam …
- Nem baj mondja csak bátran…
- Szóltak nekem, hogy csináltassak legalább két kiló kenyérből zsíroskenyeret a napköziben, és hozzam fel… Én persze féltem, és engedelmeskedtem… Mire felértem a kenyérrel ezek már gúzsba kötözték a 3 kissé megrúgdalt politikust, és… Hát nagyon szégyellem magam, de elmondom… Leráncigálták róluk a nadrágot, és pardon… A seggükbe dugták a projectszerződéseket… A szájukat pedig teletömték zsíroskenyérrel… Aztán pedig bezárták őket az igazgató úr szekrényébe…
- Úgy tudom, a rendőrséget is maga értesítette… Sikerült elmenekülnie és telefonálnia?
- Nem kérem, egyáltalán nem így történt. Mondták, hogy ne féljek, igyak még pálinkát és megkérdezték, szeretem–e a bort? Eközben kiöntötték a szoba padlójára a golfzsákok tartalmát. Tudja, én valamikor néptáncoltam és tudom milyen az a cifraszűr, hát alig hittem el, de a zsákokban három cifraszűr volt, meg tarisznyák és bicskatartók, tudja, ilyen bőrből készült apró tokok… Ja és csikóskalapok, de igen cifra, ezüsttallérokkal kivert kalapok és vastag bőrövek és bőszárú csikósgatyák… Olyanokat mondogattak, hogy hamár úgyis a perzekútorok kezébe kerülnek, vagy a másvilágra, legalább jó ruhákban vigyék el őket…
- Szóval átöltöztek, és aztán?
- Mondták, hogy hívjam ki a rendőrséget. Megtettem, onnan az irodából. Meg is jelent pár rendőrautó az iskolaudvar kapujában. Ekkor előhalászták a 3 foglyot a szekrényből, és kizavarták őket az udvarra, akkorra nyilván felmosták a polgármestert is, mert valaki veszettül ordítozott a rendőrökkel, hogy hol voltak idáig... A rendőrök ráismertek a kerületi főpolitikusokra, és persze erre minden tele lett kommandósokkal és mesterlövészekkel.
- Nem félt?
- Engem végig nyugtattak, hogy ne aggódjak, van rutinjuk az ilyesmiben, és nekem úgyse esik bántódásom. Azt mondták, maradjak az igazgató irodájában, igyak pálinkát, zárkózzak be, és maradjak csendben. Ők pedig lementek a földszintre.
- A rendőri intézkedésnek is tanúja volt?
- Az igazgató úr irodájának ablakából ráláttam az udvarra, jól láttam mindent… Ezeket hárman abszolúte nem érdekelte a túlerő, meg sem próbáltak alkudozni vagy tárgyalni… Golfütőiket félkézzel a fejük fölött pörgetve egyszerűen nekirohantak a kommandósoknak… Persze nem tudtak kárt tenni bennük, a golyók gyorsabbak voltak…
- Hogyan sérült meg a polgármester?
- Tudja, ezek hárman igen ravaszak voltak. Kiszúrták a polgármestert, szerintem a kommandósok se tudták elzavarni, és a kapuban leskelődött a pajzsok és a golyóálló mellények mögül… Amikor egyszerre hárman elkezdtek futni a kapu felé ilyen V alakban futottak és az udvar nem túl nagy, az első kettő fedezte amíg tudta a Sándor nevűt, így valahogy a kapu közelébe jutottak és a Sándor azzal a furcsa, karikás ostor szerű ólmos végű viperájával leütötte a polgármester fél arcát…
Eddig az idős titkárnő visszaemlékezése. Sajnálatos módon Józsefváros polgármestere a kórházba szállítás közben belehalt fél arcának elvesztésébe. Mivel a halott gonosztevőkön értékes népviseletet találtak a helyszínelők, a holttesteket, a támadók fegyverzetét és a ruházatot néprajzkutatók és antropológusok is megvizsgálták. Így derült fény a földönkívüli intelligencia bámulatos genetikai bravúrjára, amelyet nem részletezett búcsúlevelében. Az antropológusok és a néprajzkutatók egybehangzóan azt állítják, hogy FKI valahogy életre keltette a 3 leghírhedtebb magyar betyárt; Sobri Jóskát, Angyal Bandit és Rózsa Sándort. A golfütőszerű eszközökről pedig a néprajzkutatók bebizonyították, hogy valójában remekbe szabott 19. századi kétélű fokosok. Nyilván FKI azt hitte, sikerül helyes útra térítenie a megrögzött bűnözőket és becsületes, önérzetes polgárt farag belőlük. Kísérlete véres tragikomédiába torkollott. A Narancsospárt, a Szekfűspárt és a Legeslegjobbpárt az események után kizárta soraiból a józsefvárosi elöljárókat, és az elhunyt betyárokat saját halottjának tekinti. Azt még nem sikerült eldönteni, hogy melyik betyárt melyik párt fogja kisajátítani.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése