És végül, de nem utolsósorban következzék Bángyi Papi költeménye, amire bár kellett várni egy kicsit, de megérte, az eredmény önmagáért beszél... Hiába, aki művész, az művész, bármibe fogjon is...
Hidas: egy hely, mit nem túl régóta ismerek, de visszatérni oda olykellemes nekem.
Hidas: egy hely, mely szívembe lopta magát, s időről-időre érzem, hogy otta helyem.
Békés, meleg fészek az ország alsó szegletén, Pécs felett.
Örülök, hogy eljuthattam oda, boldog vagyok, módfelett.
Bájos, érintetlen kis világ ez, távol a város zajától.
Más azt gondolná, elmaradott...De milyen képe van az ilyen embernekmagáról?
Meghitt kis zug, nyugalom-sziget a rohanó világban.
Minden meg van ott, amiből itt nálunk hiány van.
Csend, és csend... már-már sértő a városlakó fülnek.
Mint távoli világok messzi tájain barangolva, ahol a csend őrizői ülnek.
A tiszta levegővel tüdőm megtöltve a végtelen csendbe kiáltom:
"Boldog vagyok, mert itt van négy kedves barátom,"
El sem hiszem, hogy megérkeztem, hogy újra itt vagyok,
S barátaimmal egy napra mindent otthon hagyok.
Mindent, mi bánt, mi nyomaszt, vagy csak zavaró egy cseppet,
És nem csinálunk semmit... csak pihenünk egyet.
Ez az egy nap elég, hogy feltöltődjek újra,
hogy készen álljumk egy újabb, hosszú útra.
Mert hosszú az út, mi a következő állomásig vezet...
A következő állomásig... ami csakis egy újabb HIDAS lehet!
Máté Péter - Ez itt az én Hazám
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése