- Szia Misi!
- Helo srácok!
- Már vártunk nagyon, nem akartunk addig belevágni a buliba, amig nem vagy itt. Mit iszol? Van sör, bor, meg a múltkor ami megmaradt vodka, azt is elhoztam. Mondjuk szerintem először rá kellene mennünk erre a hápéra, amit Krisi hozott.
- Ja, jó lesz az, induljunk be.
- Akkor: a jó isten adja, hogy minden nő hagyja!
- Egészségetekre!
- Hííj, a kurvaanyját, ennek aztán van húzása, de mondjuk nem rossz az íze.
- Hát jobb mint a gyógyszerek, amiken mostanában éldegéltem…
- Jó is, hogy mondod. Hallod, elég nagy cirkuszt sikerült itt összehoznod!
- Hát vazze erre én se számítottam. Gondoltam, hogy lesz egy kis visszhangja, hisz anno azért nem ment olyan rosszul a szekér, de ez… Hát ez minden várakozásomon túltesz…
- Na de szerinted normális ez? Egyáltalán, jól esik ezt látni?
- Meg kell mondjam, egy ideig tetszett, hogy nem felejtettek el az emberek, és ennyi idővel a zenitemen túl is komoly érzelmeket váltok ki a népből, de aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a dolgok kezdenek mocskosul elfajulni. De akkor már nem volt mit tenni. Nem volt visszaút. - Na de egyáltalán mire volt jó ez az egész? Nem lett volna jobb mégiscsak végigcsinálni a bulikat, úgy, ahogy tervezted? Szerintem az is ütött volna elég nagyot.
- Lehet. Ki tudja. Most már alighanem sosem tudjuk meg. De tudod amikor elkezdtem kidolgozni a koreográfiákat, és próbáltam mozgatni asszott testemet, pont mint régen, hát barátom, rá kellett jönnöm, ez már kurvára nem úgy van, mint egykor. De ez csak az egyik. Volt más érv is.
- Ugyan mi a tököm?
- Képzeld csak el! Ott volt a nyakamon az a tengernyi tartozás. Oké, turné, meg 50 fellépés, meg kisfaszom, na de ha nem jön be? Ha a lőtéri vak kutya sem lesz rám kíváncsi? Akkor benyeltem volna a brét rendesen. Akkor nem maradt volna adu a kezemben, hisz azután ki csöcs kíváncsi egy bukott ex-ikonra?! Nem, valami tutibbat kellett kitalálni. Még jó, hogy jött ez a „murdella-ötlet”.
- Vazz, hát neked aztán megvan az akasztófahumorod…
- Papi, hát ne legyél már ennyire merev, itt vagyok, nem? Ti látjátok, a többi meg azt gondol, amit akar. Kábé leszarom, amíg ez ilyen jól tejel nekem…
- De tényleg, miből is van most lóvéd? Mindenhol azt lehet hallani, hogy ingyen van minden, belépő, közvetítés, tököm tudja.
- Na és ezt hol is hallottátok? Ja, a tévében. Komám, legalább neked lehetne annyi eszed, hogy tudd, a média nem azért van, hogy igazságot mondjon. Ha úgy lenne, sok minden másképp lenne ebben a világban… Az igazságot elég, ha azt tudja, aki beavatott. Vagy aki kíváncsi és utána megy.
- Hát vili, végülis nekem is gyanús volt, hogy az az esemény, amit a világon eddig a legtöbben láttak a tévében, az így vagy úgy, de azért nem lehet rossz bolt.
- Na látod, kapizsgálod Te ezt…
- És akkor ott vannak még a letöltések, az újabb lemezeladások, a különféle ajándéktárgyak, pólók, egyéb szarságok.
- Így-így, erre igyunk!
- Ja, igyunk, zúzzad!
- Te figyi, és nem sajnáltad azokat a kislányokat sem szerte a világban, akiknek most megszűnt az egyetlen örömforrásuk? Akik eddig éjt nappallá téve azon kettyóztak, hogy bújják a rólad szóló cikkeket, olvassanak rólad, lássanak téged?
- Ja, az olyan csitrikre gondolsz tesó, akik még meg sem születtek talán, mikor utoljára koncertet adtam, most meg mikor kimegy a tévé a nyilvános megemlékezésre, akkor egymás nyakába zokogják a kamera számára jól érzékelhető műbalhét penderítve, hogy „mi lesz velünk nélküled, jaaaaaj, hogy fogom kibírni, mit csinálok ezután?”
- Aha.
- Na nekik azt üzenem, hogy kurva gyorsan húzzanak vissza az iskolapadba, és tanuljanak rendesen, mert az a dolguk. Az ilyen amúgy sem tud rólam igazán sokat, lehet beugrik a nevem hallatán neki egy-két szám, de hát tudod hogy van ez, ilyenkor aztán mindenkinek jár pár perc hírnév… Ők meg éltek ezzel.
- Zsír. Sima ügy. Nem vagy Te hülyegyerek.
- Helo srácok!
- Már vártunk nagyon, nem akartunk addig belevágni a buliba, amig nem vagy itt. Mit iszol? Van sör, bor, meg a múltkor ami megmaradt vodka, azt is elhoztam. Mondjuk szerintem először rá kellene mennünk erre a hápéra, amit Krisi hozott.
- Ja, jó lesz az, induljunk be.
- Akkor: a jó isten adja, hogy minden nő hagyja!
- Egészségetekre!
- Hííj, a kurvaanyját, ennek aztán van húzása, de mondjuk nem rossz az íze.
- Hát jobb mint a gyógyszerek, amiken mostanában éldegéltem…
- Jó is, hogy mondod. Hallod, elég nagy cirkuszt sikerült itt összehoznod!
- Hát vazze erre én se számítottam. Gondoltam, hogy lesz egy kis visszhangja, hisz anno azért nem ment olyan rosszul a szekér, de ez… Hát ez minden várakozásomon túltesz…
- Na de szerinted normális ez? Egyáltalán, jól esik ezt látni?
- Meg kell mondjam, egy ideig tetszett, hogy nem felejtettek el az emberek, és ennyi idővel a zenitemen túl is komoly érzelmeket váltok ki a népből, de aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a dolgok kezdenek mocskosul elfajulni. De akkor már nem volt mit tenni. Nem volt visszaút. - Na de egyáltalán mire volt jó ez az egész? Nem lett volna jobb mégiscsak végigcsinálni a bulikat, úgy, ahogy tervezted? Szerintem az is ütött volna elég nagyot.
- Lehet. Ki tudja. Most már alighanem sosem tudjuk meg. De tudod amikor elkezdtem kidolgozni a koreográfiákat, és próbáltam mozgatni asszott testemet, pont mint régen, hát barátom, rá kellett jönnöm, ez már kurvára nem úgy van, mint egykor. De ez csak az egyik. Volt más érv is.
- Ugyan mi a tököm?
- Képzeld csak el! Ott volt a nyakamon az a tengernyi tartozás. Oké, turné, meg 50 fellépés, meg kisfaszom, na de ha nem jön be? Ha a lőtéri vak kutya sem lesz rám kíváncsi? Akkor benyeltem volna a brét rendesen. Akkor nem maradt volna adu a kezemben, hisz azután ki csöcs kíváncsi egy bukott ex-ikonra?! Nem, valami tutibbat kellett kitalálni. Még jó, hogy jött ez a „murdella-ötlet”.
- Vazz, hát neked aztán megvan az akasztófahumorod…
- Papi, hát ne legyél már ennyire merev, itt vagyok, nem? Ti látjátok, a többi meg azt gondol, amit akar. Kábé leszarom, amíg ez ilyen jól tejel nekem…
- De tényleg, miből is van most lóvéd? Mindenhol azt lehet hallani, hogy ingyen van minden, belépő, közvetítés, tököm tudja.
- Na és ezt hol is hallottátok? Ja, a tévében. Komám, legalább neked lehetne annyi eszed, hogy tudd, a média nem azért van, hogy igazságot mondjon. Ha úgy lenne, sok minden másképp lenne ebben a világban… Az igazságot elég, ha azt tudja, aki beavatott. Vagy aki kíváncsi és utána megy.
- Hát vili, végülis nekem is gyanús volt, hogy az az esemény, amit a világon eddig a legtöbben láttak a tévében, az így vagy úgy, de azért nem lehet rossz bolt.
- Na látod, kapizsgálod Te ezt…
- És akkor ott vannak még a letöltések, az újabb lemezeladások, a különféle ajándéktárgyak, pólók, egyéb szarságok.
- Így-így, erre igyunk!
- Ja, igyunk, zúzzad!
- Te figyi, és nem sajnáltad azokat a kislányokat sem szerte a világban, akiknek most megszűnt az egyetlen örömforrásuk? Akik eddig éjt nappallá téve azon kettyóztak, hogy bújják a rólad szóló cikkeket, olvassanak rólad, lássanak téged?
- Ja, az olyan csitrikre gondolsz tesó, akik még meg sem születtek talán, mikor utoljára koncertet adtam, most meg mikor kimegy a tévé a nyilvános megemlékezésre, akkor egymás nyakába zokogják a kamera számára jól érzékelhető műbalhét penderítve, hogy „mi lesz velünk nélküled, jaaaaaj, hogy fogom kibírni, mit csinálok ezután?”
- Aha.
- Na nekik azt üzenem, hogy kurva gyorsan húzzanak vissza az iskolapadba, és tanuljanak rendesen, mert az a dolguk. Az ilyen amúgy sem tud rólam igazán sokat, lehet beugrik a nevem hallatán neki egy-két szám, de hát tudod hogy van ez, ilyenkor aztán mindenkinek jár pár perc hírnév… Ők meg éltek ezzel.
- Zsír. Sima ügy. Nem vagy Te hülyegyerek.
- Igyekszem...
- Na és mi lesz ezután? Most már nem nagyon fogsz tudni megjelenni sehol. Eddig is feltűnést kelthettél, de ezután meg tán még szívrohamot is okozhatsz egy-két hitetlennek.
- Hallod, másra sem vágytam jobban, mint erre. És tudod miért? Most majd szépen felmarkolom az egész korpát, aztán elhúzok valami isten háta mögötti helyre, ahol eddig nem rádió, meg tévé, de elektromosság sem nagyon járt, és mást sem csinálok majd, mint tolom a törzsfőnök legszebb feleségeit, miután a sámán jól begombáztatta az egész szigetet…
- Á, te kis hamis, áruld el, hogy ez miatt volt minden!
- Papi, jó buli lesz az is, de gondolj bele, ha nem lépem meg, éppen koncertem lett volna augusztus 7-én, akkor hogy a faszba tudtam volna eljönni a Bokod Banzai-ra?
- Na és mi lesz ezután? Most már nem nagyon fogsz tudni megjelenni sehol. Eddig is feltűnést kelthettél, de ezután meg tán még szívrohamot is okozhatsz egy-két hitetlennek.
- Hallod, másra sem vágytam jobban, mint erre. És tudod miért? Most majd szépen felmarkolom az egész korpát, aztán elhúzok valami isten háta mögötti helyre, ahol eddig nem rádió, meg tévé, de elektromosság sem nagyon járt, és mást sem csinálok majd, mint tolom a törzsfőnök legszebb feleségeit, miután a sámán jól begombáztatta az egész szigetet…
- Á, te kis hamis, áruld el, hogy ez miatt volt minden!
- Papi, jó buli lesz az is, de gondolj bele, ha nem lépem meg, éppen koncertem lett volna augusztus 7-én, akkor hogy a faszba tudtam volna eljönni a Bokod Banzai-ra?
- Jajj, elfelejtettem, hogy nagy ember voltál, igazad van. Na hozd a papírt, a csiga már kész van, itt az ideje randizni a Halászok Barátjával is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése