2009.03.17.
Akkor volt amikor készültük megismételni az első kitűnően sikeredett Hidasi zsúrt amin véglegesen kialakult a poliszunk magjának ötösfogata, és sajnos nem volt biztos hogy mindannyian ott tudunk lenni újra de én mégiscsak nagyon vártam és készültem rá ezerrel. Szóval akkor, a Warm Up jegyében - és annak az elméletnek a jegyében amit még Teki Mesterrel alakítottunk ki 2008 – ban amikor az eddigi emlékezetem szerinti legfajintosabb zsúrokat csináltuk- szóval ennek a Warm Up filozófiának a jegyében miszerint minden nagy mulatságot be kell vezetni valahogy – elmentem egyedül – mert mindenki a poliszból elfoglalt volt és kicsit magamra maradtam a kibaszott cigányfalu Budapesten és nem volt senki akivel megoszthattam
volna az érzéseimet – elmentem vagy inkább eljutottam végre Ferenczi György és a Rackajam koncertjére a Szimpla Kertbe. És egyszerűen nagyon nagyon sajnáltam miközben hallgattam az „Izzik a galagonyát” - hogy nem volt ott senki, akinek a nyakába ugorhattam volna vagy bevághattam volna vele egy fél pálinkát és mesélhettem volna neki muterról aki helyenként annyi bort meg tudott inni fél óra alatt, hogy teljesen elnehezült a teste és tehetetlen tömegként alig lehetett felrakni az ágyra, mégis ő volt az első aki olvasott nekem Weöres Sándor verseket még pici gyerek koromban… és nagyon sajnáltam hogy nincs ott a szőke aranyos gödröcskével a szája körül mosolygó lány a szemben lévő asztaltól akit minden nap látok magam előtt és csak ábrándozok a fehér pulóver alatt feszülő melleiről, vagy a vörös hajú neohippi lány, akinek egy pillantása elvisz másodpercek alatt a legtávolabbi pusztába a betyárok közé…. Szóval akkora hatalmas zenét produkáltak ezek a fiúk hogy hihetetlen… úgy kenték vágták a bluest és annyira a vérükben volt a funky meg a cigányzene és a totális magyar zenei nyelv, hogy képesek voltak betyár - blues ritmusban játszani az „Izzik a galagonyát” Weöres Sándortól és Ferenczi bele tudta énekelni a nóta közepébe a Foxy Lady- t és képesek voltak eljutni a Villa Negrától egészen az Alföld közepéig… Ezen az estén nagyon nagyot varázsoltak a zenészek elvitték Sobri Jóskát a távoli New Orleansba és leültették a Missisipi partjára bluest énekelni, aztán meg beavatták Muddy Waterst és Bob Marley - t a Rózsa Sándor csapatjába és megtanították őket fokossal küzdeni és ólomgolyókkal fűzött karikással kergetni a szerbeket. Mondjuk ezek a tengerentúli fiúk hibátlanul jó tanítványok voltak, mert kegyetlenül érezték a ritmust, tudták mikor és hogyan kell ütemre felemelni két kézzel fogva a fokos nyelét hogy kivédjék a kardcsapást és tudták hogyan kell ezután villámgyorsan odavágni a térdre és aztán hogyan kell vállal a földre lökni az ellenfelet és a torkára szorítani a fokos élét… mert hát ezek a tengerentúli fiúk mind befértek volna a Sándor vagy a Sobri csapatjába. Aztán most, valahol a hatalmas Budapest közepén heverő virtuális csárda szegletében az összes bandatagok, az óceán túlsó partjáról és a közeli Alföldről és a még közelebbi Bakonyból, mind összejöttek, találkoztak a türelmetlen Petőfivel és a misztikus Weöres Sándorral aztán már kész is volt a ritmusra éledő sámánfűszer ami felnyitotta a lelkeket és beoltotta határtalan optimizmussal és derűvel. A fűszer megmutatta, hogy rettenetesen küzdhet és bármit csinálhat velünk Babilon, ezek a nagyságok ebben a virtuális csárdában mindig velünk lesznek és mindig képesek megtölteni a szívünket csodával. Mindig képesek lesznek elérni azt, hogy ne csak arra éledjen fel bennünk a vágy, hogy ajánlatot tegyünk a szemben ülő gödröcskével a szája körül mosolygó szőke lánynak, miszerint nagyszerű volna elvonulni egy csendes szállodába például, hanem arra is, hogy elmeséljük neki a fél életünket két korsó sör mellett a szálloda halljában, miközben összebarátkozunk a vendégekkel és megbeszéljük velük hogy milyen kegyetlen nagy játékos volt Maradona és hogy milyen jó szövetségi kapitány lett belőle. És nem csak egyszerűen szeretkeznénk a gödröcskés lánnyal nyakló nélkül, hanem mielőtt egyáltalán megcsókoltuk volna szívesen vásárolnánk ettől a fűszer által keltett vágytól vezérelve valamilyen drága és illatos és igen ritka olajat amivel végigsimogatnánk a gödröcskével mosolygó lány egész testét és utána szívesen felfedeznénk az összes titkot rajta a nyelvünkkel, az ajkainkkal az ujjainkkal és egyáltalán mindenünkkel ami érez, kezdve a nagylábujjától, aztán elhaladva a legfinomabb és legerotikusabb egyben legmocskosabb testnyílásain át egészen a füle tövéig ahol érezni a gödröcskével mosolygó lány testéből áradó nagyszerű illatot, amit ez a drága és ritka olaj csak kihangsúlyoz, de nem takar el vagy nem változtat meg, és csak ekkor ezek után jutnánk el addig hogy egyáltalán megcsókoljuk..Szóval nagy dolgokat tudott felrobbantani ez a kis titkos fűszer, amiből elhintettek egy kicsit a zenészek ott abban virtuális csárdában…
Az már az én bajom volt hogy sajnos a Fővezérnek szinte biztos, hogy soha nem fogom tudni megmutatni ezt a fűszert és mindig csakis egyedül kell majd keresgélnem azt a virtuális csárdát ahol a pult alatt van még belőle…
De nem keseredtem el ott volt nekem Hidas, Hidason és a cimboráimban megtaláltam a fűszer nyomait, bíztam benne hogy sikerül a mulatság és leénekeljük Babilont akárcsak Ferenczi meg a zenészei ott azon az estén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése